Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

294 KÖNYVEK KÖZÖTT Párizs, augusztus Az érti meg igazán a könyv, a betű hatalmát, aki járt már olyan nagy könyvtárakban, mint a Bibliothéque Nationale, ahol nem kevesebb, mint hárommillió könyv van együtt, s ahol az évenkénti szaporodás annyi, hogy abból magából kitelnék egy tekintélyes magyarországi könyvtár. Az érti meg igazán a könyv hatalmát, aki nemcsak futólagos vendége volt az üyen nagy könyvraktárnak, hanem maga is rabjává esett a könyv szenvedélyének; aki maga is ott ült napról napra, hónapról hónapra, évről évre a hoszszú asztalok mellett, könyvek közé temetkezve, míg kint az élet észrevétlenül robotolja le a maga egyhangú körforgását. Ide be, a hatalmas terembe, melyet száz és száz könyvréteg választ el a külvilágtól, jobban, mint a legvastagabb kínai fal, ide be nem jut az élet zsivaja; akik itt vannak, azok valami egészen sajátságos, speciális életet élnek; mást, mint a többi ember. Már tudnüllik azok, akik valóságos lakói a könyvtárnak, akik a könyvtáron kívül jóformán nem is élnek, s akik itt bent a könyvek között egészen különleges sajátságokat tesznek magukévá. Szinte azt merném mondani, hogy az éles szemű ember s a könyvtárlátogatók lélektanával tisztában lévő pszichológus első pillanatra megismeri valakiről, akit a könyvtárban megpillant, hogy vajon csak futólagos látogató-e az illető, csak szórakozni jön-e a könyvtárba, vagy pedig az életének egy nagy részét töltötte el és szándékozik még eltölteni e falak között. Csöppet sem csodálkoztam azon, amikor kétesztendei távollét után újra beültem a jó öreg Nationale-ba, s csaknem minden emberben régi ismerősömre akadtam. Hihetetlen, de úgy áll a dolog, hogy az ismeretlen arcok száma elenyészően csekély volt azokhoz képest, akiket két év előtti könyvtárlátogatásom alkalmával megszoktam itt együtt találni. Két hosszú év! Mennyi minden változott meg ez alatt az idő alatt a nagyvilágban. Világrengető háborúk játszódtak le, kormányok jöttek, kormányok mentek, maga Párizs is sokat változott — csak éppen a Bibliotheque Nationale belseje maradt meg olyannak, mint volt, amikor elhagytam. Azazhogy egykét nap alatt mégis vettem észre némi változásokat, de nem nagyokat; például azt, hogy nini, ez az öreg bácsi az alatt az idő alatt még jobban megöregedett, a másik még jobban megkopott, a harmadik viszont elegánsabb lett, s most gondosabban öltözködik. Mert a külvilágban leélt életükből, az ott végbement változásokból legfeljebb ilyen apró külsőségeket hoznak ide magukkal ezek az emberek. Lehet, hogy azóta sok minden történt velük; de akármi történt is, annak semmi köze a könyvekhez, a nagy olvasóteremhez. Hanem azért, amikor elnéztem ezeket a kérlelhetetlen könyvtárlátogatókat, akik a könyveiken kívül nem vesznek észre semmit, nem egy pillanatban szerettem volna megkérdezni tőlük, különösen az öreg, ősz emberektől, hajlott hátú, roskadt aggastyánoktól: hát még most sem elég, hát