Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

30 rögtönzéseket szívesen hallgatja a közönség, de az ostobákért meg találna haragudni. Aztán micsoda tüdőgyulladást okozó por volt tegnap a kerti jelenetnél! Akárcsak a plank kertben lettünk volna. Nem lehetne talán egy kicsit fellocsolni a színpadot a felvonások után? GYŐRI MATILD JUTALOMJATÉKA Kitűnő előadásban került tegnap színre Győri Matild jutalomjátékául A cigány című remek népszínmű. A ház tátongott az ürességtől, bár a közönség mindenkor a legnagyobb rokonszenvvel és elismeréssel adózott Győri Matild művészetének. Ez a művészet iránt tanúsított rettenetes közöny már szinte érthetetlen előttünk. Színházba, ahol műízlést szívhatna magába a közönség, nem jár el senki, bezzeg ha a „brettli" jönne közénk az ő ocsmányságaival és trágárságaival, vagy cirkusz nyaktörő mutatványaival, akkor aztán ember ember hátán tolongna. De ki fog manapság színházba járni Nagybecskereken, hacsak Az őrnagy urat, Teknősbéká-t, Osztrigás Mici-1 és ezekhez hasonló ocsmányságot nem hoznak színre? Rátérve a tegnapi előadásra, erről csak jót mondhatunk. Győri Matild oly finom művészettel és mélyen áttanulmányozva alakította a szerencsétlen szerelmes cigányleány szerepét, amelyhez hasonlót Nagybecskereken alig láttunk még. Különösen az őrülési jelenetet oly megrázó hűséggel játszta, hogy könny facsarodott a nézőközönség szemébe. A közönség mindvégig vele érzett, gyötrődött, szenvedett. Percekig tapsolta az a kis közönség Győri Matild művészi játékát, és tisztelői óriási babékoszorúval és virágokkal halmozták el. A darab címszerepét Deák Péter játszta meglepő sikerrel. Játékán meglátszott, hogy teljesen átérzi és átérti Zsiga cigány nehéz szerepét. Kitűnő volt még Kemény Lajos (Gyuri) és Tomori Melisza mint Évi. Gyönyörű dalaikat a közönség zajosan megtapsolta. Jók voltak: Vágó, Somlár, Nagy, Cathry és Péchy. BOCCACCIO Ligeti karmester jutalomjátékául került tegnap színre Suppé remek zenéjű operettje, a Boccaccio. A nézőtér ismét tátongott az ürességtől, pedig ha valaki, úgy Ligeti karmester megérdemelte volna a közönség pártolását, mert ő volt az, aki finom zenei érzékével és pompásan vezetett orkesztrumával nem egy élvezetes estét szerzett a színházlátogató közönségnek. Nem zárkózhatunk el attól, hogy Nagybecskerek város magyar közönségének a városunkban működő színtársulat iránt tanúsított nemtörődömségével, indolenciájával néhány szóval ne foglalkozzunk. Bár tudjuk, hogy hiába tesszük, de a szégyen pírja szökik arcunkba, és lelkünket végtelen keserűség fogja el, ha arra gondolunk, hogy Nagybecskerek városának 27 000 lakosa nem képes egy két hónapos színházi szezont biztosítani a városnak,