Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

283 az öreg paralitikus a körüljáró felügyelőnének kijelentette, hogy: tout va bien. Az idő tájt, amikor dörgött az ég, és villámok futottak át a nedves­ségtől súlyos levegőn. Ezután szépen kinyújtották Jaroszlavot az ágyon; az arca nem volt sá­padtabb és beesettebb, mint amikor élt, csak nyitott szája, tágra meredt szemei árulták el, hogy nincs benne többé akarat. Az öreg paralitikus ijedt arccal, egész testében reszketve meredt rá a fiúra. Csodálta az élet és halál rejtélyét, mely közvetlen közelünkben, tudtunk nélkül, észrevétlenül meg­oldódott. Mint ahogy levet az ember egy elviselt kabátot, és újat vesz fel helyette. Néhány perc múlva Jaroszlav helyett csak egy hosszú lepedőhenger fe­küdt az ágyon. A lepedőbe volt göngyölve a fiú, fejénél és lábánál egy cso­mó jelezte, hogy e két pont közé emberi test van zárva. Néhány óra múlva sírva és félájultan támolygott be a szobába egy öreg­asszony és egy fiatal lány, mindketten utazóruhában. Messziről jöttek, épp akkor érkeztek, hogy mellette legyenek a beteg fiúnak. Találtak helyette egy összecsomózott lepedőt s benne egy hideg csonttestet. Az anyát úgy kellett elvonszolni az ágytól. Az ágy azután megürült, de csak egy napig laktunk ketten a fehér szo­bában. A létszám csakhamar betellett, s azóta tőlem jobbra és balra megint alszik egy-egy ember. REMBRANDT Rembrandt születésének háromszázadik évfordulója nemcsak a kis Hol­landiának ünnepe: ünnepe az egész világnak, ahova csak elhatott ennek a varázslatos névnek a híre. Megindultsággal gondolnak rá azok is, akik talán csak hírből ismerik, mert azt mindenki tudja róla, hogy nemcsak egyik leg­nagyobb művésze, de egyik legnemesebb lelkű embere volt a világnak, aki nagy szépségeket váltott ki az életből, de önnön vérével, saját életének nagy tragédiájával. Rembrandt 1606. július 15-én született Leydenben, a Rajna mentén, szülei jómódú burzsoák voltak; apja, Harmen Gerritson van Rijn tehetős molnármester, anyját Nealtgen Willemsdochter van Zuytbroucknak hívták. Ötödik gyermeke volt a házaspárnak; mindenáron végzett, tanult embert akart belőle nevelni az apa, Rembrandtban azonban hamar megnyilatko­zott a piktúrához való ellenállhatatlan hajlam; tizenhárom éves korában már be is lépett Jacob van Swanenburgh műhelyébe, aki meglehetős köze­pes mesterember volt. Swanenburghtól Amszterdamba ment, ahol 1623­ban Lastmanhoz lépett be mint tanítvány. 1630-ban végleg meg is telepe­dett Amszterdamban, ebben a tősgyökeres nyárspolgárfészekben, ahol a rideg kimértség, a polgári nagyképűség, az üzleti fontoskodás, a vasalt ru­hában járó közöny és az érzéketlen jómód közepette a modern élet egyik legmegrázóbb művésztragédiáját kellett végigélnie Rembrandtnak.

Next

/
Thumbnails
Contents