Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

251 tos, hogy például állami iskolákban, ahol nyoma sincs az ilyen összetartásnak és közös törekvéseknek, mégis mennyire másként állunk a hasonlítás és közösség dolgában.) A mesterség mellett még valami van száműzve a Szablyáék programjából: a művészkedés. Hogy Budapesten, ahol a festőiskolákban különösen a leányokat egyébre sem tanítják, mint művészkedésre, ilyet fejébe vegyen valaki, az már igazán keményfejűségre vall. Es mégis úgy áll a dolog, hogy Szablya-Frischauf és a környezete egyelőre inkább igazságokat keresnek a természetben, mint - művészetet. A művészetet keresni egyáltalán nem keresik. Az vagy jön magától, de idézni, kicsalni nem lehet. Festőket lehet nevelni, művészeket is lehet nevelni, de művészeket csinálni nem lehet. Az igazságukban van a művészetük és még valamiben: a lelkük hevében, elragadtatásában, abban az elemi erőben, mely a kiállításuk falairól árad. Mintha éltető, meleg napsütésben járna az ember, vagy egészséges, nedvdús, lombos fatörzsek között. Ezt, igen, ezt érezték, akik ott jártak, s önkéntelenül meg kellett érezniök azt is, hogy itt új erők munkába lépéséről van szó, megmozdulásról, halott leveleket fölkavaró friss szél beáradásáról. A halott levelek alatt erős, egészséges fű sarjad. Nem forradalom ez, csak a természet munkája, nem is lázas küzdelem, hanem öntudatos előrelépés. És mindez újság volt nálunk alig néhány nap előtt. Pedig nem fölfedezéseket hoztak ezek az emberek; a vezetőjük, Szablya-Frischauf, az igazi talentum jellemző energiájával szerzett érvényt zseniális emberek új gondolatainak. Az az ember ő, aki megértette a haladást és a haladás útját megszabó embereket. Magáévá tette és keresztülvitte azt, ami e világon ugyan nem új dolog, de hogy nálunk teret hódítson, nagy szükségünk volt rá. Ha csak tíz tehetséget fogott is össze, és vitt a helyes útra, akkor már jelentékeny munkása a modern magyar művészetnek. Pedig annyian vannak, ha nem többen. Először is itt van ő maga. Erős piktortehetség, nagy tudás, csupa öntudat és készség. Wo man die besten Namen nennt

2 — tulajdonképpen csak most fedezték föl őt is, akárcsak Szablya-Frischauf tanítvány volna. Ha a dolgairól kellene beszélnem, akkor vagy sokat, vagy semmit. Mert itt rajzról, színekről, valőrökről kellene szólni — de valójában ezt látni kell. És vannak itt megtanulni való nevek: Szablya-Frischaufné Lohwag Ernesztin, egyike a legoriginálisabb és legtöbbet átfogó talentumoknak; a Raffaellipasztellt bámulatosan kezeli; egy gyönyörű önarcképe (58.) valóságos szenzációja a kiállításnak; gróf Andrássy Ilona egy üde tájképpel; báró Pongrácz Klementin kitűnően megrajzolt portrékkal, köztük egy nagyon finoman megérzett önarckép; Benkhard Ágost két erős plein airrel s egy végtelenül friss enteriőr-impresszióval; Lakatos Artúr, a kiállítás ritka művészi belső berendezésének tervezője néhány előkelő tervvel; Lévy Róbert finom grafikusmunkákkal; Göröncsér Gundel János - csupa erő és forrongás, talán a legnagyobb tehetség mindnyájuk közt — képei és tanulmányai mellett elsőrendű szobrásztehetségre valló kis bronz önarcképpel; gróf Pejacsevich Jolán, Kedvek János, Lohwag Frieda. Az iskolában készült