Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.
Nyomtatásban megjelent írások
22 szíti remekbe, s az ő úri ízlésük azt találta, hogy ettől az Istvaneszku Páltól még a legelső művész is tanulhat. Azt megmutatja Dániel Ferenc főszolgabíró kabátja is, mely remeke ennek az iparágnak. A barna-sárga bőr térségei fekete selyemhímzéssel vannak kitöltve, nem barokk, sem szecessziós stílben megkomponálva. Ezt a kabátot a magyar népies stíl teszi értékessé, melynek díszítésében naivság és őseredetiség, érzelem és fantázia párosul. De nem az az érzelem és fantázia, amelyet az iskolában neveltek volna bele, hanem amely az ő szent öröksége, évszázadok lassú, meneteles alkotása. Ezekből a rózsa, rozmaring, pávaszem, tulipánból összefont kompozíciókból — amelyeket Istvaneszku segédje egy seprőszállal, tintával pingál a szűrök simára cserzett bőrére - meg is építheti Lechner, legnagyobb élő építészünk a legszebb budapesti palotát. Az a segéd, aki mindeneket bámulatba ejt, vagy az a Gruncsics Ignyát vajon honnan szerzi ezt a művészetet, amely egyedül szüntetheti meg azt az örökös panaszt, hogy nincs magyar stíl, magyar művészet, mert a magyar műtárgy éppannyira nem különbözik a dél-tirolitól, mint az észak-finntől? Pesti művész uraktól és tanároktól nem, mert azok bámulták meg legjobban, hogy ez az ingujjban üldögélő legényember hogy kanyarítja oda minden elébe tett kotta nélkül, puszta szemmértékkel és cirkálom nélkül a legöntudatosabb, népiesen eredeti és egyéni kompozíciókat. A lelkében van ez, odanyúl bele rajzot keresni, s behunyt szemmel is látja, mint fedi be majd a melledző, virágos szűr, kivarrott suba üres térségeit az ő diszkrét, ma modernnek nevezett színes virágkompozícióival. S ennek a parasztművészetnek a nemesi kutyabőrét nem a mostani, felfedező utakra induló iparművészeink állították ki; megvan ennek a nyoma dicsőséges Hollós Mátyás királyunk corvináin is, pedig akkor a reneszánsz élte virágkorát, s nem a mai roskadozó térdű, idegbajos, kozmopolita művészet. Az etnográfus is sokat tanulhat ebben a teremben: négy-öt népnek a lelkébe lát bele egy csapásra, olvashat minden vonásból és színből, következtethet nemcsak a műérzék, hanem a teljes szellemi élet itt-ott megnyilatkozó fejlettségére is. Érdekes összehasonlítást tehetünk ugyanitt a magyar szabók által készített magyar és szláv ruhák között, kihalászván a megkapó hasonlóságok mellett a jellemző és félreismerhetetlen ellentéteket, összehasonlítás kedvéért egymás mellé vannak fölaggatva a jómódú, prémes, gyöngygombos kabát, pitykés lajbi és a szerb színérzékkel elkészített, élénk színekben pompázó mellény avagy melledző. A kiállítás lelke, Streitman Antal tanár által felfedezett Krizsanics György fésűsmester a legjellemzőbb dolgokat mondja el a helyi ipar pártolásáról. Erről az iparosról, aki nagy műhelyében óriási mennyiségben készíti ipari cikkeit, mindmáig senki se tudott. De csak minálunk, mert Csehországban vagy Szarajevóban jobban ismerik a nevét; ezekről a helyekről annyi megrendelése van, hogy alig győz nekik eleget tenni, míg a helybeliektől ugyancsak felkopna az álla. A cipészek, csizmadiák termében kellemesen emelkedik ki a tárgyak feketesége a kitűnően megválasztott alapszíntől.
