Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

209 vesebb. Mert nem az az impresszionizmus, hogy a művész egy hirtelen kapott benyomást hirtelen megrögzít. A Rippl-Rónai benyomásai közt egy sincs ilyen hirtelen, pillanatnyi, felületes impresszió. Átélt dolgokat látunk tőle csak, s azok a legszebb dolgai, amik valamivel való hosszú együttlét után születtek meg belőle. Hanem az, hogy abból, amit jól ismer, adott alkalommal, a lelke teremtésre alkalmas pillanatában kiválasztja a jellemzőt, a karakterisztikust, ami neki megfelel, amit legközvetlenebbül érez, ami harmóniában van az egyéniségével, s azt az egyéni látásán és érzésén keresztül újjáteremti, ez az ő művészete vagy ha úgy tetszik, impresszionizmusa. Ha a modem impresszionista esztétikával közelítjük meg ezt a művészetet, azzal, melyet Manet, Degas, Gauguin s még sokan, akik közel rokonságban vannak vele, tesznek nevezetessé, akkor egész közel jutunk ahhoz, hogy mit jelent Rippl-Rónainál az impresszionizmus. S akkor jobban megértjük azt is, miért fektetett Rippl-Rónai a dolgainak egyszerre való megfestésére olyan nagy súlyt. Ezzel csakugyan megérthetjük a dolgozásának a módját, de azért a művészete maga még mindig ismeretlen maradhat előttünk, ha egyébben nem látjuk azt, mint ebben a dolgozási módban s a képei egyszerre való megfestésében. Mert Benczúr Gyulának nem az a bűne, hogy harminc évig fest egy képet, és Rippl-Rónainak az még nem érdeme, hogy egy ülésre festi a maga dolgait. A különbség köztük inkább az, hogy Benczúr Gyula mesterember, Rippl-Rónai azonban művész, akinek egyénisége kifejezési módnak az impresszionizmust kívánja meg. Éppen ezért aztán Benczúrnál teljesen mindegy, hogy ő harminc évig vagy öt percig festi-e a maga dolgát; míg Rippl-Rónainál, éppen mivel az egyénisége az impresszionizmust kívánja meg, fontos az a kifejezési mód is. Fontos, de nem minden. BACCARAT Színmű három fölvonásban. írta Henry Bernstein. Először adták a Vígszínházban 1906. január 31-én A Vígszínházba komoly és fenyítő darab vonult be. Meglehet, hosszabb időre. Francia darab, mely a kártya ellen szól, és öngyilkossággal végződik — képzelhető. Ami csak a francia drámaírói technikától a jelenetek idegtépő kihasználását s a helyzetek hátborzongató fölépítését illetőleg kitelik, az mind megvan benne. A darab meséje, ahogy akarom, komplikált vagy roppant egyszerű. Fő eseménye, mely a darabon kívül történik, az, hogy Robert de Chacéroy úr baccarat-n és lóversenyen 800 000 frankot veszít, amiből 650 000 frank a más pénze. Ilyen esetben természetesen minden „tisztességes gentleman" főbe lövi magát. Teszi ezt Chacéroy úr is, de csak a darab végén, mert előbb, hogy dráma lehessen a dologból, föl kell dúlnia a Lebourg család házi békéjét, amennyire lehet. A Lebourg család egyik saijadéka, Heléne, a parvenü Lebourg Charles báró leánya, felesége Ar-