Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

180 érzéssel. A Verlaine egyéniségét híven kifejező képmását tettük cikkünk elejére. A MŰVÉSZET KIS TÜKRE A képzőművészetek általános története. írta Reinach Salamon. Fordította és a magyar műtörténeti résszel kibővítette Lázár Béla. Kiadta az Athenaeum, 1906. A jó öreg Reinach Salamon elkövette azt a könnyelműséget, hogy a Louvre iskolájában huszonöt előadás keretében elmondta az összes művészetek történetét, kezdve a barlangok falára karcolt mamuttól egész a jövő század művészetéig, melyet, hogy milyen lesz, megálmodta és megjósolta. E könyvben is kiadott előadások magyar fordítását, Lázár Béla munkáját, 600 szövegkép „díszíti", s azt a nagyon hosszú bírálatot, melyet e könyvről írni kellene, mindjárt ezeken a képeken kezdhetjük. Aki még nem látta a könyvet, képzeljen el egy bélyegalbumot, melybe szöveg is van nyomva, a bélyegek pedig olyan elmosódottak, hogy felismerésükhöz mindegyik alá magyarázó sorra van szükség; a legnagyobb reprodukciók alig érik el az ismert amerikai kolumbuszos bélyegek nagyságát. Ilyen nagyságban van reprodukálva például Michelangelónak a Sixtus-kápolnában levő mennyezetképe; tessék elgondolni a mi Operánk mennyezetképét egy ötvenfilléres okmánybélyegen. Ez még nem volna baj. De úgy látszik, ezeket a reprodukciókat teljesen elhasznált klisékről nyomták le, mert látni ugyan alig látni rajtuk egyebet fekete foltoknál. A szövegnek csak három hibája van: az eredetije, a fordítása és Lázár Béla hozzátoldása. A többi mind kitűnően sikerült. Elszomorító jelensége művészeti irodalmunknak, hogy akadt Magyarországon ember, aki ennek a berozsdásodott salabakternek az átültetésébe és megpatkolásába fektette az ambícióját. Szomorúságunk igazolásául, in medias res térve, csak néhány Reinach-féle bölcsességet akarunk idézni, mert a részletes bemutatására nem volna elég a Magyar Szemle valamennyi hasábja. Nem keresünk, csak felütjük a könyvet. íme: 306. oldal „ ... Meissonnier többet rajzol, inkább színez, semmint fest, és nem tudta a formákat fényes és mindent átölelő atmoszférába meríteni." Egy 1906-os dátummal ellátott könyvben valaki a fényes (!) atmoszférába való merítés hiányát rója fel egy piktornak. A mondat eleje szintén abszolút értelmetlenség. Lapozzunk tovább. 311. oldal: „A plein air festők között BastienLepage a legjelesebb." Általában, amit plein airről és impresszionizmusról mond Reinach, az a legnagyobb járatlanságot árulja el a modern piktúra fogalmaiban, törekvéseiben és történetében. így esik meg, hogy Carriére-t röviden az impresszionisták közé sorolja. És elintéz: „Általában az impresszionizmus és a plein-airizmus visszaéltek a fénnyel, és a komoly valóságról lemondottak, mely azért mégiscsak él, és követeli jogait." A fény ti. nem komoly valóság, hanem csak olyan múló szeszélye a lokálszínekből