Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.
Nyomtatásban megjelent írások
175 lála" vagy „Primavera" képeket állította-e ki az idén, avagy ezeket már tavaly kiállította, vagy csak jövőre szándékozik kiállítani. KARÁCSONYI VÁSÁROK Két helyen is van egyszerre. Akik rendezték, elég szerények ahhoz, hogy nyíltan is bevallják a művészettől való tartózkodásuk szándékát. A Nemzeti Szalon ugyan azzal akarja helyrebillenteni a karácsonyi kiállítás piaci jellegét és nívóját, hogy a dicsőségesen megboldogult Makart 1 kis és nagy, de mindenkor kétségbeejtő vásznaival kedveskedik Budapestnek. A mérleg azonban úgy dől, hogy akármilyen rossz is az a nemzeti szalonbeli karácsonyi vásár, még mindig több üdítő oázist nyújt, mint ez az egész Makartféle szósz-sivatag. Természetesen magáról a kiállításról, az összevissza dobált értékes és értéktelen holmik kaleidoszkópjából kikerülő egységes képről szó sem lehet, legfeljebb egyik-másik véletlenül idetévedt művészünk érdekesebb dolgairól. Amennyire mi a karácsonyi vásárokat ismerjük, valószínűnek tartjuk, hogy éppen az értékesebb, bár a többieknél aránylag szerényebb árú dolgoknak nem fog gazdája akadni. Az Iparművészeti Társulat karácsonyi kiállításából röviden a következő elvet olvastuk ki: Iparművészek, dolgozzatok ambícióval minden kiállításra, csak épp a karácsonyira ne. Először, mert ide mindent beveszünk, másodszor és főként azért, mert ilyenkor a közönség úgyis megveszi a dolgaitokat. Használjátok ki az alkalmat, ami maradék csak van a műhelyetekben, ide vele; a jó dolgokat ráértek kiállítani akkor, amikor nem várjátok a közönségtől, hogy vásároljon is. — Csak az a kérdés most már: szabad-e az Iparművészeti Társulatnak ilyen elveket hirdetnie, szabad-e eljátszania az amúgy is nehezen meghódított közönség bizalmát s próbára tenni a szépen megindult, de úgy látszik, dekadenciába jutott, gyönge lábon álló magyar iparművészet sorsát? A MŰCSARNOKBÓL A kormány, illetőleg a képzőművészeti tanács (ó, szegény képzőművészet!) megtartotta művásárlásait a Szépművészeti Múzeum — rovására. Megnéztük a kijelölt képeket, és megdöbbentünk, hiszen ez - egy-két kivételtől eltekintve — becsapása az államnak, a közönségnek, és fütty a művészi igazságnak. Múzeumba a műtárgy gyűjtést csak két szempontból ösmetjük. összegyűjteni a legjobb képeket s mint kortörténeti érdekeset, olyan képeket is, melyek ha nem is sikerültek, de akartak valamit. De öszszegyűjteni a leggyöngébb képeket, ezt csak egy olyan intézmény cselekedheti meg, mint a képzőművészeti tanács, amely prímásának, Lippich 1 osztálytanácsosnak szép szeméért minden művészi jó ízlésről megfeledkezik. Nézzük csak közelebbről a muzeális műveket: Hegedűs László 2 minden
