Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.
Nyomtatásban megjelent írások
152 világfelfogásnak és művészegyéniségnek más és más megnyilatkozását adja. Ez az, amit alig találunk meg ma nálunk, ahol igenis van erős és egészséges piktúra, de művészet, a szó legnemesebb értelmében, kevés. Az összes magyar piktorok között Mednyánszky az, akinek a legkitisztultabb ideája van művészetről, aki még arról is meg van győződve, hogy a legjobban megfestett plein airből is hiányozhat a művészet, s ezzel olyan érzékeny oldalunkhoz nyúl, hogy — kutya kötelességünk érte megmondani az igazat. És el kell tűrnie a szent igazság nevében a vállveregetéseket és elemi iskolai oktatásokat. Ferenczy Károly lehet jobb piktor, mind Mednyánszky, de művésznek Mednyánszky nagyobb; a piktúra pedig relatív és romlandó, a művészet abszolút. Ami Ferenczyben művészet, az ma is olyan erős, mint tavaly; ami piktúra, az dekadenciát mutat. Nem végérvényesen, de időszerűleg Ferenczy a modem akadémia felé tett lépést, ami németeknél és franciáknál már nem újság. A természettel való kontaktusának frissessége mintha valahogy megbénult volna, mintha betelt volna a kereséssel, s most beérné az egyénileg megszerzett kifejezési formák forszírozásával. Portréiban nincs semmi új; külsőségeiben Ferenczy, lényegében ott lappang valami az akadémiából, mely ellen pedig őt tartjuk a legöntudatosabb és legsúlyosabb fegyvernek. Portréinál sokkal üdébb és sokkal inkább Ferenczy az a kis kép (57. Hazatérés), melynek zöld reflexekkel telített dús levegője a maga szimpla közvetlenségében duzzad a természet intenzív energiájától. A nagy Ferenczyvel egy teremben vannak a kis Ferenczy dolgai, s a veszedelmes szomszédság dacára megállják helyüket. Akinek éppen abban telik kedve, utánajárhat, hogy a Ferenczy Valér dolgaiban mennyi van az apából. A fontosabb mégiscsak az, hogy Ferenczy Valérban erős és az apjáéhoz hasonlóan kereső és par excellence piktortehetség bontogatja szárnyait; öntudatosan tanulmányoz, keresi a színeit, s bár a pozitív tudásra, a kifejezési formák biztosságára törekszik, naiv és friss szemmel nézi a természetet, nem úgy, mint a fiatalok többsége. Egyik képe, melyen különösen az alakok mozgása, a színek finom harmóniája és a levegő tisztasága beszél Ferenczy Valér kvalitásairól, valósággal szenzációszámba megy a mostani tárlat óriási sivárságában. Mednyánszky után ezúttal Nyilasyban 1 van a legtöbb harmónia és szépség. Nem nagy az, amit ad, de nyugalmával gyönyörködtető, készségével imponáló, s oly egységes és változatos, mint ugyanazon férfiaktnak a formái más és más beállításban. Az emóciónak ugyan kevés a nyoma dolgain, de annál több bennük az öntudatosan és szeretettel megfigyelt természetből sugárzó melegség; amennyire a legkomolyabb talentummal el lehet menni, annyira elment Nyilasy; továbbmenni már csak zsenivel lehet. Hogy logikus meggondoltsága mellett mégis egyszerű és érzésbeli gyönyörűséget vált ki, hogy föltétlenül érdekel, s bár nem lep meg, mindenkor tud valami újat mondani, hogy hangja és levegője ha nem is éles, de tömör, élettel teli és erőteljes, mindezek a tulajdonságai izmos, magával tisztában levő, kiforrt talentumának dokumentumai.
