Terjék József: Emlékek Kőrösi Csoma Sándorról
Levelek
15. Miután már a Ladakbau való hosszabb tartózkodás előnyömre nem szolgált volna, eltávoztam onnan azon Ígérettel, hogy az 1824—25-ki telet a Lamával Sultanporban, Kulu tartományban fogom tölteni, hogy a tibeti és angol szótárom összeállítására gyűjtött anyagot elrendezzem. De a Lama késedelmezett, néhány napig még Zanskárban kényszerülvén maradni. 16. A téli időszak azonban napról-napra közeledett, a Láma tanácsa folytán tehát én magam keltem útra, hogy áthatolhassak a havasi szorosokon, még mielőtt az átkelés hófuvatagok által egészen elzáratnék. Sultanporba, Kulu tartományba veszély nélkül megérkeztem és onnan Mendi, Sukti és Belasporén át, múlt évi nov. 26-án eljutottam Sabatuba. Midőn Sultanporba megérkezém, azt reméltem, hogy a Láma legfeljebb tíz nap múlva követni fog. De ő nem tette s ennélfogva már nem is remélhetem, hogy megérkezzék, mivel a himalayai útszorosok már most ez évre elvannak zárva előtte. 17. A keletindiai angol birodalomba való átléptemkor azon erős meggyőződésben éltem, hogy a kormány reám barátságos szemmel fog tekinteni, azt képzelvén, hogy nevem, czéljaim és tanulmányaim a tibeti irodalom terén ismeretesek, Mr. Moorcroft ajánlatai folytán. 1823. évi ápril hónapban a midőn Kasmírban valék, Moorcroft ur írt felőlem a calcuttai Asiatic Society titkárához, s arra kérte őt, hogy bizonyos nagy fontosságú könyveket küldjön meg nekem, és én viszont saját kezem írásával megígértem, hogy hű leszek ígéreteimhez, tudniillik, hogy szorgalmasan folytatandom a tibeti irodalom terén kutatásaimat. 18. Úgy hiszem, hogy mint kívánták tőlem, előadtam érthető modorban multamnak történetét, s foglalkozásaim irányát. A mi pedig a jövőt illeti és azon czélpontot, hova utazásaimat s kutatásimat vinni óhajtom: csak azon megjegyzést bátorkodom tenni, hogy a polgárosúlt és tudományos világ már is sokkal adósa Nagy-Británniának hasznos fölfedezések- és találmányokért s úgy a műszaki, mint a szorosan vett tudományos téren eszközölt előhaladásért. Ázsiában még mindig létezik egy nagy „terra incognita a keleti irodalom szempontjából. Ha a calcuttai Asiatic Society feladatául tűzné ki magának ezen „terra incognita földerítését: miután a múlt négy éven keresztül, melyet ázsiai utazásaimban tölték, mindennapi szükségem fedezését úgy is egyedül a brit nagylelkűségnek köszönhetem: szerencsésnek érezném magamat, ha a nevezett Societyt akként szolgálhatnám, hogy kutatásaim első eredményét neki teijeszteném be. De ha ez nem nyerné meg a kormány jóváhagyását: esedezem, hogy engedélyt nyerjek Mr. Moorcrofthoz visszatérni, a kinek nagylelkűségére és szívességére vagyok egyedül utalva a jelenben; vagy ha India főkormányzója helybenhagyni méltóztatnék, szabadjon önnek védelme alatt maradnom, míg nevezett pártfogóm visszatér bokharai útjából. 19. Sabathuba való megérkezésem óta, jóllehet, hogy szíves fogadtatásban és bánásmódban részesültem, némi aggodalmak között, de nyugodt lélekkel várakoztam, kedvező választ remélve önnek felőlem adott jelentésére: de a midőn a felsőbb helyről jött rendelet velem közöltetett, mélyen meg valék hatva és nem kevéssé megzavarva lelkületemben, attól tartván, hogy reményeimben talán majd csalódnom kell. 62
