Terjék József: Emlékek Kőrösi Csoma Sándorról
Levelek
jellemem megtudása végett. Az ő kegyességük folytán Perzsia fővárosában négy hónapig valók képes időzni, a hol a perzsa nyelvnek grammatikai alakjával megismerkedtem; némi haladást tevék az angol nyelvben is, és átolvastam néhány czikket. mely czélom elérésére szolgált; megvizsgáltam több régi pénzdarabot a Parthus dynastia idejéből. Teheránban hagyám európai öltönyömet s fölvevém a perzsa viseletet; ott hagyám minden könyvemet és iratomat, többek között a göttingeni egyetemi bizonyítványt, erdélyi útlevelemet és egy sziavon bizonyítványt, mely arról tanúskodott, hogy minő előmenetelt tevék azon nyelvben. Willock urnák kezeiben hagytam egy magyar levelet. Kovács József nagy-enyedi mathematikai és természettudományi tanárhoz, azon kérelemmel, hogy levelem rendeltetése helyére eljuttattassék, ha netán bokharai utamban meghalni vagy egyébként elveszni találnék. Mr. Willock Johnson-féle zsebkiadású angol szótárával is kedveskedett nekem. Innen örménynek öltözködve utaztam tovább. 8. Márczius 1-ső napján 1821 -ben elbúcsúztam nemeslelkű jóltevőimtől, s ápril 18-án megérkeztem Meshedbe, Khorassánban. A szomszéd tartományokban akkor uralkodott háborús villongások miatt csak október 20-án folytathattam utamat némi bátorsággal, s november 18-kán szerencsésen megérkezém Bokhárába. De bizonyos aggályok következtében, melyek gyakran nagyított hírekből származtak, hogy tudniillik egy erős orosz had közeledik: öt napi várakozás után elhagyám Bokhárát, a hol különben a telet valék töltendő; s egy karavánnal megérkezém Balkhon ás Kulumba s onnan Bamian szoroson keresztül 1822-ki január 6-án elértem Kabul városát. 9. De mivel Kabul nem esett a czélom felé vezető útba, s miután az ott lakó örmények által arról értesültem, hogy Mahomed Azim khán táborában Kabul és Peshavar között két európai katonatiszt szolgál: alkalom adódván, hogy egy karavánnal bátorságban tovább utazhatom, január 19-én elhagytam Kabult s Peshavar felé vettem utamat. Január 26-án Duka helységben találkoztam két franczia úrral, tudniillik Allardés Venturával, a kiket későbben Lathorig kisértem: mivel az évszak nem volt alkalmas arra, hogy egyenesen Kasmírba menjek, s onnan a hegylánczon át Tibetbe. 1822-ik év márczius 12-én megérkeztem Lahorba és ezen hó 23-kán tovább utaztam Amritsir és Jámunak, ápril 14-kén Kasmírba megérkezém, a hol a kedvező időszak beálltáig s alkalmas útitársak végett várakoztam. Május 19-én elhagyám Kasmírt s négy egyén társaságában junius 9-kén megérkeztem Leh városába, Ladak tartomány székhelyébe. Itt azt tapasztalám, hogy a Yarkand felé vivő út nehéz, költséges és keresztényre nézve veszélylyel járó: huszonöt napi veszteglés után elhatároztam tehát, hogy Lahorba visszatérek. 10. Julius 16-dikán Kasmír határához értem már visszafelé való utamban, a midőn kellemes meglepetésemre Mr. Moorcrofttal találkoztam Himbabs folyónál. ő egyedül volt; megismertetém őt körülményeimmel és czéljaimmal s beleegyeztével vele maradtam. Útjában Lehig visszakísértem őt, a hova augusztus 26-án érkezénk. Szeptemberben Mr. Trebecknek, Moorcroft társának visszatérte után Pitiből, Mr. Moorcroft kölcsön adta nekem átolvasás végett az Alphabetum 60
