Terjék József: Emlékek Kőrösi Csoma Sándorról

Körösi Csorna Sándor élete - a levelek és emlékezések tükrében

számoló a legszínesebb képet adja az önmagáról csak kényszerből szóló Csorna önfeláldozó munkájáról. A levél hatására Csorna végre megkapja az elismerést is, a Bengáli Ázsiai Társaság havi illetményt szavaz meg (a kormány által eddig is folyósított csekély összegű havi 50 rúpia mellé ugyanannyit), s felajánlja azt is, hogy könyveket küld Csornának. A Társaság segítőkészségét Csorna sértődötten s kissé sértőn utasítja vissza. A visszautasításban benne van az a több éves sérelemsorozat, mely Csornát érte. Szerinte azért is jogtalanul, mivel ő Moorcrofttal egyezséget kötött, s úgy érzi, hogy ezt a megállapodást a másik fél nem mindig tartotta be. Az esemény csak azért érdemel szót, mert belőle Csorna talán túlzó önérzetessége világlik ki. A Kanamban töltött három nyugodt év legjelentősebb eseménye azonban az, hogy Csorna befejezi szótárát és nyelvtanát, s ezek mellett a buddhista terminológiai szótár kéziratát, a lamaista kánon kivonatolását, s több lényeges témát tárgyaló értekezésének vázlatát is elkészíti. A láma 1830 júniusában távozik Zanszkárba. Ettől kezdve nincs róla több híradásunk. Nem tudjuk, hogy találkoztak-e még vagy hogy leveleztek-e, hogy a láma egyáltalán túlélte-e a Ladak számára szomorú 1834-es esztendőt. Egyetlen bizonytalan feljegyzés mutat arra, hogy talán tartották a kapcsolatot: 1842 áprilisában Dardzsilingben Campbell átküld Csornának egy levelet, amely a kanami lámától érkezett. Hogy az a kanami láma ,,a láma" volt-e, nem tudjuk. A lámát követően Csorna is hamarosan útra kel. Az esős évszak elmúltával, 1830 novemberében elindul Szabáthu felé. Hét év kitartó és alig érzékeltethető megpróbáltatásai a Himalája égig erő hegyormai között húzódó tibeti lamaista kolostorokban befejeződtek. Tarisznyájában pedig ott van az, amire vállalkozott: a terra incognita felmérhetetlen értékű irodalmának kulcsa. Harmadszorra már Szabáthuban is jó hír fogadja: várják Kalkuttában. Útvonalát nem ismerjük, csak feltételezzük, hogy az ún. Nagy Törzs Úton halad gazdag útipoggyászával Kalkutta felé. KALKUTTÁBAN, ELŐSZÖR (1831. május 5.-1835. december 14.) Csorna Kalkuttába viszi évek alatt gyűjtött, Szabáthuban felhalmozott tibeti könyveit, amely önmagában is jelentős érték, hiszen „értő szem" válogatta őket. Az igazi kincsek azonban mégiscsak saját kéziratos munkái, melyek éppen itt, Kalkuttában érnek majd sajtó alá. Most gyorsan rendeződnek életkörülményei: az Ázsiai Társaság havi 100 rúpia illetménnyel könyvtárosnak alkalmazza, ő katalogizálja a Társaság gazdag tibeti könyvgyűjteményét, melynek java része Hodgson nepáli követ küldeményéből származik. Ki nem mondott feladata azonban természetesen a nyelvtannak és a szótárnak végleges elkészítése. Csornát aligha kell biztatni a kolostorokban gyűjtött anyag publikálására. Nagy munkáinak előkészítésével egyidejűleg több tu26