Terjék József: Emlékek Kőrösi Csoma Sándorról

Körösi Csorna Sándor élete - a levelek és emlékezések tükrében

arabot, amelyekről biztosan tudjuk, hogy nagy erővel tanulja, de könyvtári kölcsönzései alapján feltehetjük, hogy legalábbis alapfokon az olasz és spanyol is szerepel olvasási nyelvei között. Göttingen legnagyobb élménye Csorna számára azonban mindenképpen az orientalisztika megismerése. Nemcsak tanáraitól, nemcsak a gazdag könyvtárból értesül a kor színvonalán Keletről, hanem a közhangulatból is, hiszen NyugatEurópa csaknem minden országa részt vett a gyarmatosítás folyamatában. A tudomány területén új tudományszak teszi meg kezdeti lépéseit: az Európa számára idegen, de most már elérhető világ, Kelet kutatása, az orientalisztika. Csornát a gyarmatosítás okozta láz nem érinti, nem is érintheti. Annál inkább jut eszébe régi álmodozása, amely ebben az új megvilágításban nem is válik megvalósíthatatlanná. A gyarmatosítók nyitotta résen ő is eljuthat Ázsiába, biztosított a gyakorlati kivitelezés lehetősége. Megnövekszik az érzelmi indíték súlya is: a soknemzetiségű egyetemi hallgatóság között alighanem a magyar az egyetlen, melynek nyelve egyik európaival sem rokon. Végül pedig elsősorban Eichhorn óráin megismerkedik az orientalisztika forrásaival, s felteszi, hogy arab forrásokból népének egykori történetére is lehet feljegyzéseket találni. Jóval később Csorna minderre csak úgy emlékezik vissza: Németországban fáklyát gyújtott, vagyis végérvényesen eltökélte, hogy Ázsiába utazik az őshaza felkutatására. Göttingeni évei alatt meleg barátságot köt Ungi Mártonnal, Borgátai Szabó Józseffel, akik visszaemlékezéseikben elevenítik fel a diákévek akkori élményeit. Feljegyzései szerint 1818. szeptember 5-én hagyja el Németországot. A KOLOZSVÁRI TUDÓS KÖRBEN (1818-1819 tele) Göttingenből 1818 decemberében érkezik Kolozsvárra, s nem is tölt ott hosszú időt, mert még a tél folyamánellátogat a Szilágyságba, Kővárvidékre és ezenkívül Nagyenyedre, ahol beszámol göttingeni élményeiről. Mégis jelentős ez a talán mindössze néhány hét számára, mert immár érett elhatározással, göttingeni bölcsességgel olyan hazafias érzelmű tudósokkal találkozik a baráti asztaltársaság jellegű Tudós Körben, mint Kenderessy Mihály, akinek anyagi támogatását, erkölcsi biztatását egész életén át megőrzi emlékezetében; Cserei Miklós, akinek magyar őstörténeti könyvtára roppant gazdagságú, Gyarmathi Sámuel, a finnugor nyelvrokonság elméletének megalapozója, Hegedűs Sámuel enyedi profeszszor, egykori barátja és tanára, idős és ifjú Szilágyi Ferenc és még sokan mások, akiket Csorna már régebben, göttingeni útja előtt is ismert. A bátorító, lelkesítő barátok mellett többen le is akarják beszélni a kockázatos út vállalásáról, az „eszelős tervről". Utóbbiak közé tartozik Hegedűs Sámuel is, akinek ezt Csorna sohasem bocsátja meg. 18