Rózsa György, Csapodi Csaba et al. (szerk.): A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, 1826–1961.

Előszó

t ( - Magyar Tudományos Akadémia legrégibb intézményének, az Akadémiai Könyvtár történetének, gyűjteményeinek, használatának, szolgáltatásainak leírását kapja kézhez az olvasó ebben a kötetben. Szöveg mellett képanyag szemlélteti múltját és jelenét, érzékelteti azt a hatalmas szellemi kincsestárat, ami állományában megtestesül. Alapítását — 1826 — mindössze egy esztendő választja el a Magyar Tudós Társaságétól. A 135 éves Könyvtár fennállása alatt valójában gyűjtőhelyévé vált a magyar szellem és a nemzetközi tudományosság java alkotásainak. Unikumok, kódexek, becses kéziratok, ősnyomtatványok, a magyar tudomány és irodalom élő múltjának és jelenének dokumentumai mellett, a Könyvtárban megtalálhatók a tudományos irodalom alapvető munkái monográfiák, kézi- és segédkönyvek, a modern kutatás legfontosabb ismeretközlő eszközei, a periodikák. Jelenleg nem kevesebb, mint 4000 féle periodikus kiadvány jár ide szinte minden tudományágból, úgyszólván valamennyi kultúrnyelven. A teljes állománynak, mintegy 870 000 könyvtári egységnek, kialakulásában mennyiségileg és minőségileg egyaránt jelentős szerepet játszott és játszik a hagyományos nemzetközi kiadványcsere, ami csaknem egyidős a Könyvtárral: 1833-ban indult meg. Maga az Akadémia alapítója, Széchenyi István adta át az első cserepéldányokat a külföldi tudós társaságoknak. A századfordulón már mintegy kétszáz intézménnyel cserélt a Könyvtár, a második világháború előtt ez a szám közel félezerre emelkedett. Az Akadémiának és Könyvtárának a felszabadulás után szocialista típusú intézménnyé történt 5