Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)
Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o
•92 D! KÉGL SÁNDOR. Jagmától várni lehetett, a hűnös férjeket veszi védelmébe és a megsértett asszony tettét bélyegzi meg a gyalázatos jelzővel és vadságnak, embertelenségnek nevezi a feleség indokolt bosszúját. Jagma nem maga beszéli el az eseményt, hanem nagyobb hatás végett a bordélyház gazdájával beszélteti el, kit a próféta nevével Ebulkasimnak nevez. A dagályos, ékes irályban írt előszóban elmondja, hogy ő néhány jó czimborájával elment Ebulkasimhez. Ebulkasim szokása ellenére leverten, szomorúan fogadta vendégeit. A költő faggatása és gyöngéd szemrehányásaira, hogy miért oly szomorú ő, kinek már mesterségénél fogva mindig vígnak kellene lenni, így kezdi történetét a bordélyos: »Hallgass el Jagíná, micsoda beszéd ez. Más fordulatot vett az ég járása. Szétszóródott az az éjjeli mulató társaság. Ellenség talált útat abba a szentélybe (szép egy szentély!) Te azt mondtad volna, hogy tüzet kapott a nádas. Olyan fekete rabszolganők mint a gyűlölet, mindegyik közülök egy-egy égő fahasábbal a kezében egy kis idővel az előtt, hogy a keleti csatatéren kardot rántott az a világhódító török (azaz feljött a nap), pánczél fürtű vaskarmu négerek nem egy nem is két felől, hanem minden oldalról bottal, kővel kavicscsal rohamot intéztek a ház belseje ellen. Mit is mondjak, durván berontottak. Kődobálással elöször betörték az ajtót. A gyalázat lábával taposták az előcsarnokot. A czimborák előtt kitárták a szégyen kapuját. 1) Először egy Habíb nevű ember vette észre a mulatók közül a betörőket. Habíb az a jámbor tehetetlen ember, kit mi mindnyájan oltalmunkba vettünk. Mikor meghallotta az éjjeli támadás zaját, ott hagyta a társaságot, hogy meglássa, hogy mi az oka a zsivajnak és ki az okozója a lármának. Gyorsan kiszaladt az előcsarnokba és nagy hangon így szólt: Hallgassatok, ti semmirekellők, mert a színbor hevétől elszunnyadva alszik a kedves házigazda, ha fel talál ébredni, bizony meggyűlik vele a bajotok. Kedemhejr, az erős néger szolgáló, ki oly buta volt, hogy nem tudta megkülönböztetni az olajbogyót a gubacstól, úgy a fejére ütött neki az égő hasábbal, hogy a nyomorultnak nem maradt emberi formája. A többi szolgálók is, ki kővel, ki bottal ki meg ököllel körülfogva úgy eldöngették, hogy nem maradt egy ép porczikája. Feje száz helyen vérzett a jámbornak, a kövektől teste meg >) Teh. kiad. 249. 1. (646)" 78
