Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

TANULMÁNYOK AZ ÚJABBKORI PERSA IRODALOM TÖRTÉNETÉBŐL. 15 Cselekménye helyenként egészen drámai magaslatra emelkedik s a párbeszéd mindig élénk, jellemzetes, csak az a kár, hogy a fő-szereplő, a szerelmes Timűr Aga, igen rosszul jellemzett elmosó-dott alak. Már a darab kezdete egészen keletre vall. Első felvonás (a szöveg szerint tulajdonképen ülés meglis). Történik öt évvel ezelőtt Lenkoránban Mirza Habib házában. A vezir szobájában ül. Hagi Salih a vezir előtt áll. A vezir: Hallattam, hogy Restbe utazol, igaz-e? Hagi Salih, Igen uram : elmegyek. A vezir, Hagi Salih: valamivel meg akarlak bízni, hogy járj annak végére. Azért hivattalak. Hagi Salih: Tessék parancsolni. Szívvel lélekkel kész vagyok méltóságod parancsainak eleget tenni. A vezir: Hagi Salih kell, hogy egy olyan aranyos szegélyű kék felöltőt készítsenek Restben, a milyennek párját még nem látták Lenkoránban. A mint az öltöny elkészül, rendelj meg az aranymívesnél huszonnégy aranygombot, kisebbek legyenek a tyúktojásnál, de nagyobbak a galambtojásnál és varrasd a gombokat a ruha gallérjára. Visszajövet hozd a ruhát magaddal. Ez itt ötven arany (a pénzt papírba csavargatva elébe teszi). Használd föl ezt, ha többe kerül, majd elszámolunk. Rövid idő alatt haza jösz, vagy sokáig időzöl. Hagi Salih: Egy hónap múlva visszajövök. Nincs sok dolgom, kész pénzen selymet vásárolok és azonnal visszafordulok. De uram, lia a felsőruha mértékét tudnám, igen jó lenne, mert ha megvarrják, lehet hogy bő lesz, lehet hogy szűk, rövid meg hosszú is lehet, és akkor én méltóságod parancsának nem teszek eleget. A vezir: Nem tesz semmit, ha egy kicsit nagy é3 bő lesz is, itt helyben majd kiigazítják. Hagi Salih : Nem lenne lehetséges, ha megvenném a szövetet és megcsináltatnám, a gombokat haza hozva aztán, a ki akarja, itt saját mértékere megcsináltatná. A vezir: Oh te jámbor ember ! ugyancsak megszoktad dologhoz értésedet fitogtatni. Azt akarod, hogy én megmondjam neked, hogy ki számára készül a ruha. Mintha bizony nem tudnád, hogyha én a felöltőt itt szabatom ki és varratom meg, micsoda pletyka lesz -abból és mennyi kellemetlenségem lesz miatta. Hagi Salili: Nem uram, hogy tudhatnám én azt. (589)