Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Kégl Sándor tanulmányai, tudományos öröksége (Sárközy Miklós)

KÉGL SÁNDOR TANULMÁNYAI, TUDOMÁNYOS ÖRÖKSÉGE oszmanisztikai tárgyú írásai közé, az Ahmed pasáról és a régi török iroda­lomról szóló dolgozat, ahol az oszmán-török irodalom kezdeteit és a klasszi­kus perzsa irodalomhoz, elsősorban Rumihoz és Häfizhoz fűződő viszonyát elemzi viszonylag rövid terjedelemben. 2 6 Kégl egyik kései, rövidebb terjedelmű, turkológiai tárgyú írása az azeri (iráni török) költészet egyik tankölteménytípusát mutatja be a Keleti Szem­le hasábjain. 2 7 Magyar nyelvű munkásságának jelentősége Kégl tudományos munkásságának fenti felosztása egyben kronológiai rend­szerezés is. Kégl ugyanis legkorábbi alkotói periódusában, közvetlenül per­zsiai útját követően a kortárs perzsa irodalommal foglalkozott. Ugyancsak perzsiai tartózkodása szolgált alapul a perzsa népdalról szóló nagyszabású dolgozatához, mely 1899-ben született. Elete utolsó két évtizedében főként klasszikus perzsa irodalmi témákról írt hosszabb-rövidebb tanulmányokat, előbb a perzsiai szúfizmus jeleseiről, Sana'Tról, Rümíról, majd pedig utolsó éveiben az indiai perzsa irodalom témakörében folytatott Magyarországon úttörő jellegű kutatásokat. Összefoglalva Kégl Sándornak a klasszikus és a 19. századi perzsa iroda­lom terén kifejtett tevékenységét, megállapítható, hogy Kégl rendkívül sok, a maga korában ismeretlen forrást használt, és ezekből bőségesen idézett, fordított kisebb-nagyobb irodalomtörténeti dolgozataiban. Ám az is elmond­ható, hogy ami e cikkek erénye, az talán néhol a hátrányuk is. Időnként úgy tűnik, hogy szerzőjük megelégedett a források ismertetésével, azok bőséges idézésével, és kevésbé törekedett nagyobb szintézisek elérésére. Ez alól ta­lán csak legelső és véleményünk szerint legjobb tanulmánya, a 19. század perzsa költészetről szóló dolgozat és részben a perzsa népdalról szóló írása, valamint Sana'Tról szóló cikke jelent kivételt, ahol némileg sikerült megha­ladnia a pusztán a szöveg ismertetésére szorítkozó, deskriptív szemléletét. Említésre méltó Kégl kiváló és széleskörű nyelvismerete is, amely lehe­tővé tette számára, hogy a még kiadatlan forrásokat a különféle keleti nyel­veken írt eredeti kéziratokban és litográfiákban tanulmányozhassa, és ezzel a magyarországi iranisztika egyik első jelentős személyiségévé váljék. Gaál hívja föl a figyelmet Kégl és Horn levelezésére, 1. Gaál L. Kégl Sándor 1862-1920. Bu­dapesti Szemle 564 (1924) április 37-44. 42. 2 6 A régi török költők és Ahmed pasa, Akadémiai Értesítő 25 (1914) 550-553. 2 7 0a clabijeh (Ein türkisches Lehrgedicht aus Persien), Keleti Szemle 6 (1905) 363-370. 19

Next

/
Thumbnails
Contents