Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

IGO DS KÉGL SÁNDOR. dászni jön, egyszerre lábai elé dobjuk lelkünket. Mit sem tesz, ha tél van is, a jég meg a hó idénye, ha eljön a szeretőm, egyszerre tavasz lesz az nekem.» A szerelmi mámort a szokásos modorban énekli meg egyik ghazeljében: «Elvitte szívemből a türelmet ambra illatú hajfürtje. Czukor édes rubintja (t. i. ajka) elvette az eszemet. Miért önt czukrot és édességet a szájából ? Miért támad színezüst a czombjából ? Ha a város szent embere meglátja a te hold arczodat, ezentúl a te szemed előtt fogja végezni imádságát.» Ilyen fellengzö hasonlatokkal isteníti imádottja szépségét: «A világ kezdetétől fogva szépnek teremtették az angyalok (melá'ik) porodat, csak az a kár, hogy vasból alkották a szívedet. Mindenütt vagy és még se tudjuk, hogy hol vagy, kedvesem. Imádóid nem jutottak még el lakodba. A szerelmesek szívének jól esik a te látásod. Nincs máshová útjok, csak a te vendégségedbe. Szeretőid lelke ambra illatú bajfürtöd áldozata. Imádóid szemeinek gyógyszere a lábad pora. A feltámadás napján magánkivül lesz elragadtatásában a világ, ha szerelmet növelő arczodról lehull a fátyol. Minden szívben helyed van neked, de úgy látszik, mintha az én rommá lett szívemben szűk lenne számodra a hely.» Szereti a kissé 'Omer Hejjám zamatú panaszos versekben tolmácsolni a képzelt szerelmi bánatot: «Ha nem volna meg a tűzimádók rombadőlt épülete a korcsma képében, ennek a balsorstól sújtott szívnek nem lenne fészke, nem lenne lakása. Oh uram, mi az oka, hogy kedvesem vendégségében én vagyok egyedül a boldogtalan idegen. Ha nem találkoznék bűnös a föltámadás napján a világon, nem gyakorolhatná a világ ura a megbocsátás erényét. » Még cynikusabb modorban nyilatkozik egy másik helyen: «Bajta, szép arczú csapláros, részegíts meg a tiszta borral. Mutasd csak fekete szemeidet, hadd részegedjem meg tőlük, hadd legyek korhely. Nagy Sándor és Hider prófétaként nem járom én be a sötétség birodalmát. Abból az élet forrásából nedvesítsed meg az ajkaimat. Mivel tudom jellemedet, nem is számítok kegyedre. Kegyelemből egy napon tégy nekem szemrehányásokat.» Szenvedélyes vadász létére vadászatairól is megemlékezik verseiben Nasr ed-Din : «Ma lóra ülve vadászni a hegység felé nyargaltam. Oly sok fürj akadt a sólyom karmaiba, hogy megölésük szinte elfárasztott.» Néha a «Királyok királya» is ír gúnyolódó, élczelődő verseket, így például meshedi zarándoklásakor ezt a gúnyoros dícsverset mondta a tudós orvos költőre, Hekim el Memálikra, kiről már volt szó: (734) 188