Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

TANULMÁNYOK AZ uJABBKORI PERSA IRODALOM TÖRTÉNETÉBŐL. 1 1 1 létünkre vakon keressük azt a jó barátot (az isteni lényt érti a jó barát alatt). Olyanok vagyunk mi, mint a denevér, az a szívékesítő alak pedig olyan, mint a nap, miről nincs fogalma a vaknak.» Sa'di Gulistánjából veszi tárgyát egy másik verséhez. «A madarak panasza tudatja a reggelt. A hajnali csillag is feljött már az égre. A reggeli harmat illattal árasztja el a kert minden zugát. Mosuszfőző lesz a lég a reggeli szellőtől. A csalogány panaszára kinyilik a kertben a rózsa arcza. Csodálatos hatása van a reggeli fohásznak. A madár már ébren van és az Isten dicséretére emeli fel hangját. Meddig alszol még te, mint a halott a párnákon. Fél életedet elalszod minden éjjel és nem tudod, hogy a multat nem leliet visszavarázsolni.» Némely költeményében egészen a régi szufik módjára beszél a részegségről: «Nekem nincs bűnöm a részegségben ós borivásban, mert az örökké valóság borának poharából ered az én részegségem. Ha iszákos vagyok is és nem törődöm a világgal, nem tesz az semmit, ugy sincs maradása és állandósága a világi dolgoknak. Ha nincs olvasó és könyv a kezemben, se baj, jöjj nézd, hogy szerelmemnek naplója van a hónom alatt. A sejkhnek szavára ne mondj le a szerelemről, mert ö, ha tudós is, nélkülözi a gyakorlatot. Ne kövesd az önmegtagadó, a mufti és szufi példáját, mert ezen a csatatéren mind a báromnak sárba süppedt a lába.» Mint Sám Mirza, a gyorsfel fogásának és rögtönzésbeli jártasságának köszönheti hírnevét és befolyását az udvarnál, a modern sera egy másik költője, Siháb a «Költők koronája» (Tág es su'ará), valódi nevén Nasr ullah az Isfaháni. Birt némi költői tehetséggel és a mi fő dolog udvari költőnél, jól értett a rögtönzésekhez és rendkívüli könnyűséggel verselt. Mondják, egy éjszaka elég volt neki arra, hogy száz alkalmi verspárt megírjon. Igen jól tudott a díszes synonim szavakkal bővelkedő stílusban írni. A Geng Sájegán szerzője csaknem isteníti dicséretében Sihábot, fejedelemhez és prófétához hasonlítva őt.

1) Siháb nem érdemli meg ezt a nagy dicséretet, mert önállóságnák nyoma sincs a divánjában közlött verseiben, minden verse utánzás, ő nem tud, vagy nem igyekszik újat, ocwo ^XJUJ LJ V_JLS YI VIULC OEWJ 2 yE* x y Geng Sájegán 244. lap. cjliX (723) 177