Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

TANULMÁNYOK AZ ÚJABBKORI PERSA IRODALOM TÖRTÉNETÉBŐL. 1 03 Mint az előbbi, valódi benyomásnak köszöni keletkezését egy másik verse, melyben a fogfájás kínjait irja le. Ilyen egyéni érzésen és nem irodalmi tanulmányon alapuló versek igen ritkák az ujabbkori persa irodalomban, hol, mint már sokszor volt alkalmunk elmondani, az utánzás, ez az irodalmi kérődzés az uralkodó vonás. «A mily mértekben fogaim rabja vagyok, utóvégre is a nagy fájdalomtól ajkamra jön a lelkem. Oh jaj, hogy így kárba vész az ifjúság és a fiatalság kora, mert hónapom és évem csupa fogfájásban múlik el. Nem tudom, bogy leszek, ha megöregszem, ha már ilyen fiatalkoromban ez az állapotom. Harminczkét vértszomjazó ellenségem van a házamban, kik éjjel-nappal lelkemre leselkednek. Két sorban viaskodnak egymással, és én jámbor, szenvedek meg érettök. Ha csak meg nem halok, nem tudom, hogy mentem meg lelkemet. Úgy érzem magamat, mintha kínpadra vonnának, mikor barátságosan ebédre hívnak. Olyan feketék lettek a bensőmből jövő tűztől fogaim, mint a szén. Annyit szenvedtem én fogaim miatt, hogy még leírpi is félek a szin betűt (a szin sz betű első betűje a szinn szónak, mely arabul fogat jelent). Ilyen formán mint Jób, a férgek foglya vagyok. Ha ezer kínnal sújt is a sors, köszönettel tartozom érte, mert százezerszer annyit érdemlek.» 'Andalib Kásáni (a kasani csalogány) valódi nevén Mohammed Husejn Hán Feth'ali sah híres udvari költőjének, Sebüinak, volt a fia. A persa irodalomban, mint láttuk, nem ritka jelenség, hogy a költőnek a fia atyja tehetségét és hajlamát örökli, vagy sok esetben jól jövedelmezőnek látván azt, igyekszik eltanulni atyja mesterségét. 'Andalib életkörülményei kevés érdekeset nyújtanak. Atyja hírneve és pártfogása mellett jókor bejutott az udvarhoz, és egyre másra írta a sok hízelgő verset. Költeményeiben hü maradt a szokás szentesítette formához, hogy a képzelt szép imádott lény kecseinek leírásával kezdje meg dicsérő versét. «Reggel, mikor felemeltem (721) 10* 169