Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

136 D; KÉGL SÁNDOR, való a látásra. Nincs távol tőlem egy pillanatra sem. Ő előtte nem lehet szó a jelen és a távollétről.» Ilyen formán fejezi ki egyik versében a minden moszlim által hirdetett tant a földi élet hiábavalóságáról : «Boldog az a szív, mely jó csillagzata segélyével a világtól és a világiaktól való félrevonulás szögletét választotta magának». A «Szerelmesek útja» czímü meszneviben a régi szufi-modorban jellemzi az Istent: «Részegítsd meg őt (t. i. az újonnan jött bivőt) a kétely nélküli tudás poharából való borral. Annak a nevében, a ki névtelen és jeltelen, adj neki egy pohárral te, a rejtelmek korcsmárosa. Minden látható és nem látható előtt rejtve van ö (t. i. Isten). Mindenben csak ő nyilatkozik, legyen az szép avagy rút. Az ő napja nélkül egy parány sem lesz látható. Semmi sem jött létre az ő segélye nélkül. Minden parányban csak az ő napja látható. Mindennél nyilvánvalóbb az ő szépsége.» Egyik ghazeljében így bölcselkedik : «Oh Nádiri, te csak föltételesen létező vagy, az Isten pedig szükségképen létező (vágib) és kívül áll az emberi felfogás határán. A szív egyre keresi azt a jó barátot (Istent) és az a szívben honol. Könnyű a vele egyesülés, csak addig míg élsz, nehéz az. Te kívül vagy és ki vagy zárva a vendégségből s nem vehetsz részt az egyesülés lakomájában. A kedvessel való egyesülést te magad úgy mondtad, hogy megadják az énről lemondásért. Az énről lemondás az első állomás (nuhus tin menzel est) a kedveshez vivő úton.» Sáki Horásánr, igazi nevén Mohammed bin Kelb'alí, a nevesebb vallásos költők egyike. Igen jó családból származott, családjából többen, mint szultánok és uralkodók szerepeltek a régi időben Iránban, Azerbaidsan és Bagdadban; ilyen volt például Sultán Ahmed, kit Háfiz egyik versében magasztal. Sáki igazi vallásos költő volt, ki alig irt egyebet Mohammed próféta, 'Ali és az imámok dicsőítésénél. Már nagyobb költeményeinek puszta czíméből láthatni szerzőjök irányát, ilyenek az «Istenség könyve», a «Csapláros könyve» (Sáki Námeh) a «Helyes út». Műveit a mély vallásosság, mely néha a mystieizmus ködébe vész, jellemzi. Irálya elég emelkedett. Intelmeiben (mevi'zeh) a megtérést hirdeti: «Siess, mert hiába telt el az élet. Értsd meg valahára, hogy elszalasztottad a kedvező alkalmat.» Egyik híres költeményében a «Kolduló barát könyvében» így adja elő az igazán jó úton járó bivőt, kit kelendernek nevez : «Mi szüksége lehet annak a kelendernek, kinek a hetedik égben van a lakása. Mi baj érheti azt a szalaman(710) 164