Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

TANULMÁNYOK AZ ÚJABBKORI PERSA IRODALOM TÖRTÉNETÉBŐL. 1 03 gyújtásnál, lángra lobbanásnál s a vége is csak égés. Minden szerelem a beavatottak előtt Mózestől botjáig és a Sinai hegyig (zi musá' tá 'asá tá túr i siná).» A Vasf el hál czímü költeményében elég találóan rajzolja a tévelygő embert, a ki nélkülözi a biztos ismereten alapuló meggyőződést. «Oh sziv, meddig fogsz még a hiábavalóság útján járni s minden csalfa széptől rászedetni. Meddig fogsz még egyik ágról a másikra repdesni, egyik helyről a másikra futkosni. Egyszer hitetlenné léve az övet felkötni (zunnár besten), máskor moszlimként a poharat összetörni.» Az ismertebb mystikus költők számát szaporítja Gálib Teheráni, családi néven Asad-ullab Hán. Családja Azerbaidsanból származott. Mindig az ájtatos, vallásos emberek társaságát kereste és kedvelte (bá erbáb i táriketes ragbeti est). Életkörülményeiről jóformán semmit sem tudunk, mert a Bijácl el'árifína szörnyen sovány, életrajznak alig nevezhető ismertetést ad róla. A mystikus költők nagymesterét, Gelál ed-Din Bümit, választotta példányképül.

1) Bida Kuli Hán igen magasztalja Gálibot, mint költöt; annyi bizonyos, hogy a túlságos tudákosság és dagálytól ment nyelvezete elismerést érdemel. Ghazeljeiben a modern persa költök kedvenczére, 'Omer Hejjámra emlékeztet. «Szomjas, száraz az ajkunk, nedvesítsd meg torkunkat, csapláros. A míg csak bor van a bortartó edényben, öntsd teli a korsónkat. A szerelemben a szerelmesek becsülete a köny. Nézz arczunkra és lásd becsületünket (a magyarban visszaadbatlan szójáték az ábrü szóval, mely becsületet jelent, de etymologice az arcz és viz szavakból van összetéve). Ha nem segít rajta a tenger, mit tehet a folyócska. A te tengeredbe adj útat a mi elapadó folyócskánknak. Mi az útonjáró utasok vagyunk és nyomunkban az ördög (iblis der pai mást). Hivd elö az út Hiderjét és űzd el az ellenségünket.» Egyik ghazeljében elég ügyesen írja le a szerelem vonzóerejét: «Magamhoz vonzalak téged, ez e vonzás a szerelem müve. Ha vasból van a szived, az én szerelmem a delej. Te Gálib szivében vagy és ott maradsz, jóllehet távol vagy a testre nézve. Az én testem olyan, mint a hegy, mely csak a te szavadtól ad hangot.»

2) *) Rijád el 'árifina 269. L (721) 10* 159