Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

TANULMÁNYOK AZ uJABBKORI PERSA IRODALOM TÖRTÉNETÉBŐL. 1 1 1 szetében Husejn Kazvini, valódi nevén Hagi Mohammed, Vallásos elmélkedésre, rajongásra hajlandó természeténél fogva sokáig ideoda utazgatott, szent életű emberek társaságát keresve. Végre sok tétovázás után a hires Hagi Mirza Abulkasimhoz szegődött. Sokáig tartózkodott ennél a jámbor hadéinál, kinek minden szava reá nézve fölért egy isteni kinyilatkoztatással. Tanítója halála után tulságig vitt vallásos buzgalomból a dervisekhez szegődött és bejárta velők Persiát és Indiát. Viszontagságos utazásából, mely több évig tartott, visszatérve, szülővárosában Kazvinban telepedett le, hol, mint kedvelt bitszónok működött haláláig. — Kazvini elég termékeny költő; kisebb terjedelmű versein kivül hat mesznevit írt. Minden müvét a mély fanatikus vallásosság jellemzi. Irálya szép és választékos. Nevezetesebb nagyobb költeményei a következők: «A teve könyve» (Sutur Námeh), a «Nap és Hold, (Mibr ű máh), «Vámik ós 'Adrii». A teve könyvében, melynek czimét valószínűleg Ferid ed-Din 'Attár hason czímü művéből kölcsönözte,

1) a mű czimére czélozva így szól: «Ob az én szivem kívüled minden egyébről lemondott. Mennyit zsarnokoskodott már fölöttem az én szivem. Kelj fel tevehajcsár, fenn van már a nap. Az utazásnak van most az ideje, nem az alvásnak. Lásd meg, hogy hátra maradtál, a karaván már elment és te visszamaradtál. Kelj fel és Isten igéjét hangoztasd. Megrészegedtem, dalt énekelj.» A mobammedánok előtt némi tiszteletnek örvend a teve, mint a zarándoklás nélkülözhetetlen eszköze, ezért nevezte el 'Attar és utána Husejn Kazvini egyik müvét a teve könyvének. A Vámik és 'Adrá czímü meszneviben így beszél igazi hamisítatlan pantheismussal az Isten tulajdonságairól: «Minden, a mi csak a két világon létezik, a te csodaműved. Mind csak a te lényegednek nevei és tulajdonságai (arabul). Te olyan vagy, mint a nap, mi olyanok vagyunk, mint a felhő. Te olyan vagy, mint a teli hold, mi pedig olyanok vagyunk, mint a sötétség. Olyan vagy, mint a tenger, mi pedig olyanok vagyunk, mint annak a babja. Te olyan vagy, mint a lélek, és mi olyanok vagyunk, mint a test. Nem, te tenger vagy, mi annak vízcseppje. Nem, te nap vagy, mi parányi porszem. Hogyan lehetne egyenlő nyomatékú a vízcsepp és a tenger ? Hogyan lehetne egyenlő szinü a nappal a sugárban A l) Ate« Kedeb, Bombayi kiadás 144. 1. M. T. AK. ÉRT. A NYELV- KS 8ZP.PT. KÖRÉBŐL. 1892. XV. K. 11. BZ. 9 157