Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)
Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o
138 I): kégl sándor. Pantheismus megéneklése, hanem egyszerűen csak nesthetikai izlés az, mi költeményeinek a vallásos színezetet kölcsönzi. A régi remek, valódi vallásosságtól áthatott nagy mesznevik is, mint Gélál ed-Din Bűmi, a hires Senki és a Mantik Uttair szerzőjének müvei utánzásra késztették az utódokat. Eredeti eszmék hiányában, a mi ismert gyengéje a modern persa irodalomnak, csaknem minden költő egy-egy régi jeles irót választott ki, követendő példányképül. Bida Kuli Hán az «Ekesszólók Gyülekezete» czímü ismert irodalomtörténeti művének az előszavában maga elmondja, hogy az újabb költők közül sokan 'Omer Hejjám, mások Hosrev, Bűmi, Sa'di, Háfiz, Gámi, Hákáni, Menucehri stb. után indultak. 1) Kár, hogy felsorolásában csak általánosságokban beszél és nem közli az egyes ujabb költők neveit, kik ennek vagy annak a régi nagy költőnek voltak az utánzói. Meglehet, attól tartott, hogy a közlés által magára vonhatná sok, magát eredetinek tartatni szerető poéta haragját. A legtöbb költőnél különben könnyen fel lehet ismerni, hogy melyik nagy költő volt a példányképe. így Bida Kuli Hán maga a persa mystikusok közül leginkább Ferid ed-Din 'Attárt, a gyógyszerész költőt és a keleten nagy tiszteletben tartott Senáit utánozta. Maga is bevallja nyíltan, minden titkolódzás nélkül, hogy a «Veliség Sugarai» czímü művét 'Attar Titkok könyve czímü művének mintájára irta. Egy másik nagyobb mesznevijét, a «Kertek tengerét» Senki főművének, a Hedíkehnek versmértékében irta. Magától értődik, hogy nemcsak a versmértéket, a külalakot vette át Bida Kuli Hán az említett két remekírótól, hanem mindenben tőle telhetőleg igyekezett őket megközelíteni. A vallásos költészetben különben is bajos annyi száz költő után ugyanarról a tárgyról valami újnak látszót mondani. Az ujabb költő legfeljebb a hasonlatokat variálja kisebb-nagyobb leleményességgel. Bida Kuli Hán sem képez kivételt, jóllehet nagy olvasottsága és a nyelv feletti uralma tagadhatatlanul jó szolgálatot tesznek neki az elcsépelt tárgy új alakba öltöztetésére. Több költeményében az Isten lényegével (dát) az énről lemondás általi egyesülést tartja, a régi mystikusokat követve, az ember végczéljának. A «Szerelmesek barátja» (Anis ul 'ásikina) czímű müvében egy helyen így szól: «Ha megmenekültél az énre gondolástól,. ») Megma' el fUFsahá I. köt. Mukaddemeh. (686) 140
