Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

100 ds kégl sándor. befejezése, melyet Vahsi kezdett meg. A sokszor megénekelt ty érzelmes költemény befejezését ott kezdi Visál, hol Sírin szerelmes lett Ferhádba. «Mikor meglátta az az édesajkú hamis tündér leány, hogy Ferhád minden mesterségnek mestere, édes szívámító szavakkal elrabolta lelkéből a nyugalmat, szívéből a türelmet.» Egy helyen így festi a szerelmes Ferhád állapotát: «Oh, jó a szerelem, mely lelket és testet éget. Egy szikra abból száz termést eléget. Sok ilyen furfangja van a szerelemnek, mely néha békét, máskor háborút hoz. A sokáig tartó egyesülés keserű gyümölcsöt terem. Az elválás buzamossága meg háborúként égeti a lelket. Akár melyik legyen e kettő közül tartós, nem fő meg abban semmi nyers. Azért, mert hol vizet önt rá, hol tüzet gyújt alá. Hogy főzhetne meg aztán valami főtlent ilyen kapkodással.» Egy kicsit konyhaszagú hasonlat a szerelem tüzéről. Elég élénken írja le Ferhád panaszát Sirin távolléte miatt: «Csodálatosan rosszul esik az élvezethez szokni és hirtelen a bú mérgét tölteni a pohárba. Boldogságban tölteni az életet és hirtelen elválni, eltávolodni a barátoktól. Szörnyen rosszul esik az uralkodás után nyomorúság és megaláztatásra jutni. Minél bensőbb az ismeretség, annál kínosabb az elválás. Micsoda fájdalom ez, mely szívemben ütötte fel tanyáját. Szív ez a szív, nem síkság vagy pusztaság ez. Nyomatéka, hatása van az éjjeli sóhajnak. De ba nincs a kedves a közelben, midőn önkénytelenül sóhaj tör ki a szívből, olyan az, mint mikor a sötétségben feljön a hold. Ki látott ilyen kegyetlen barátot, kinek minden igazságtalansága szeretőjével történik. Nincsen módom a borivásban keresni feledést, mert olyan, mint a serleg, nem oszlatja el mámoromat. Nincs kezem, hogy kivegyem lábamból a tövist (szokásos persa hasonlat a nyomorúságról). Nincs lábam, hogy megtegyem ő hozzá az útat. Nincs hitem, hogy az lekötve tartson és csak egy pillanatig is az ő szavára hallgassak. Most én az a szívtelen, bitetlen vagyok, a kit látsz. Röviden, az vagyok, a minek látsz. Csodálatos lett a sorsa az én szívemnek, hogy ilyen kedvessel gyűlt meg neki a baja.» 2) fi Die persische Litteratur zählt im Ganzen 20 verschiedene Lailá und Madschnuns, 19 Chusraus und Schirins. Ethé, Die Höfische u. Rom. Poesie der Perser. 42. 1. fi ^jO^^U» y y ykj xüLo ^jójf b y> OWÜ<sy (674)