Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

144D! KÉGL SÁNDOR. kaszidét írt és egy nagyobb terjedelmű mesznevít a szerelemről, melyet Hakání legélvezhetőbb műve, «A két Irák ajándékának (Tohfet ol 'Irakejni) modorában és mintájára szerzett. Ebben a költeményben egy helyen így szólítja meg a szerelmet: «A lelkek trónjának uralkodója, a szellemek világának parancs-osztogatója, verd szót a létezés seregét, pusztítsd el az önzés birodalmát.»

1) A szerelem tulajdonságairól és a szerelem természetének kifürké8zhetetlenségéről így szól ugyanebben a költeményében: «Veled vagyok, de mit sem tudok rólad, mert a szem tükrében láthatatlan vagy. Minden regénél szebb a szerelem regéje, még ha százszor hallottad is azt. Oh, te a sebzett keblüek benső tüze, te miattad égnek kebleink.» Egy másik fejezetben meg igy rajzolja a szerelmi vágy kielégíthetetlenségét: «Égek és ha partodra lépve forrásodból iszom, keblem az italtól felhevül. Oh, te az élet forrása vagy, melytől meghaltak, ha ittak, a szomjazok. Meghaltak, de azért mindenkinek öröklét jut te tőled. — Víz vagy a korsóban, méreg vagy a pohárban. Belül fulánk vagy, de mézédességű az ized. A vízből, melyet meglátott, mérget önt. A mézből, melyet megpillant, fulánk támad. Minden pálmafának, mely te általad lett termékenynyé, elválás lett a levele és bú lett a gyümölcse. Minden vetés, mely egy csepp vizet kapott tőled, elégetted te annak a termését abban a pillanatban.» Visál Sirázi egyaránt jeles a lyrai és époszi költészet terén. Az újabbkori persa irodalomnak kevés van hozzá hasonló költője. Szabatos nyelvezete és irályának szépségéről már kortársai előtt híres volt. Egyik nevesebb persa költő, Nejir Sirázi, a következő — szörnyen hízelgő — sorokat intézte hozzá: «Oh te, ki az égből jöttél le a földre. Égbe járó augyalhoz hasonló vagy. Micsoda ajándékot adjak én neked, hogy leszálltál hozzám az égből ? Oh légy üdvözölve te, a kinyilatkoztatás gyermeke. Ugyan miért is szálltál le te én hozzám ? Nem vagyok én sem próféta, sem mekkai vagy medinai Hind. Valószínűleg az útat eltévesztve, jöttél te hozzám.» Visál, ha nem érdemelte is meg ezt az istenítő dicséretet, mindazáltal azoknak az újabb persa irodalomban ritkán található költőknek egyike, fi Lgj'y ^jLoji Igjl?- aKxáaj' ^u» j» Ay* úLU (730) 126