Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)
Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o
138 I): KÉGL SÁNDOR. emelkednek, növekedni, magasodni kezdett az a fenséges fa (t. i. 'Ali). Ugy megnőtt, hogy egy kéznyivel meghaladta annak a gonosz szándékúnak vállát és nyakszirtét. Azután azzal a rettenetes kígyóval, mely annyi fejet hullajtott már a porba, ugy vágott a bit szultánja ellenfelének fejére, hogy sisaktaréjától a nyereg hátáig ketté vált a teste. A nyeregről aztán a fejedelem kezétől a porba hullott és leesett lováról a lovag. Ugy nézett ki annak a bajnoknak teste a küzdőtér homokján, mint egy földrengés által helyéből kimozdított hegy. Lelkének madara pokolba szállt. Mikor az a gonoszat jónak tartó elesett, a haltól a holdig hangos tetszés-örömrivalgás hangzott fel. A semmirevalók úgy elszaladtak az oroszlántfogó kardja elől, mint fut a róka az oroszlántól. «Látva, hogy megfélemedve futnak előle a mekkaiak, utánnuk iramodik 'Ali.» Derekára csavarta a hős öltönyét és úgy neki indult, mint a sebesröptü madár. Egy ugrással az Igazságosnak (Istennek) ez oroszlánja, oh csoda, az ároknak a másik oldalán termett. Úgy értesültem, hogy annak a tengernyi ároknak negyven rőfnél nagyobb volt a szélessége. A sok halottból a mekkaiak erősségének a falai alatt számtalan balom támadt. (A történelem mit sem tud a mekkai hadsereg erődített táboráról.) Az életben maradt mekkaiak mind az erődbe menekültek és gyorsan magukra zárták a vár kapuját. Olyan nagyot ütött 'Ali kezével a kapu kopogtatójára, hogy a kapu döngésének a zaja az egeket verte. Aztán a Hebir 1) ölő kézzel úgy kiszakította sarkaiból azt a vaskaput, hogy a nagy rázkódástól összeomlott, romba dőlt az egész vár. Nem egyedül a dívek ez a kastélya lett semmivé, hanem még az ég erőssége is megingott ettől a földrengéstől. Mikor csata közben kiesett'Ali kezéből a paizs, nem jött zavarba a hős, hanem feje fölé tartva a vaskaput, úgy nyomult előre. Nyolezvan lépésre dobta aztán azt a szörnyű paizsota mekkaiak után a haragos Isten oroszlánja.» 'Alit úgy rajzolja, mint valami régi persa bőst, ki a csata után együtt iddogál a sereg előkelőségeivel. «Este hogy erről a vízi liliom színű kastélyról lejött az a tüzes baba (a lenyugvó napot érti), a naphoz hasonló ragyogású aranyserleggel kezében belső lakába vonult 'Ali és az idegenek előtt bezárta az ajtót. A végett, hogy hálószobájában iddogáljon, szép arczából csinált világító lámpát a függöny mögött. A fekete ajtónállók egész virradatig őriztek kívülről fi így hívtak egy mekkai vitézt. (670) 124
