Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből. 1 03 Egyik versében világosan kimondja Nesát, hogy nála a bor és a holdarczu kedves nem a földi gyönyöröket, hanem az isteni lény iránt érzett szerelmét jelképezik. «Jöjj, hadd öntsiik ki a vizet erre a földre. Újhold alakú sugárban öntsük ki a vizet a vizes kannából. Jer, hadd keressünk szép leányt és boros poharat. Keressünk nála periként gyönyört. Nem oly gyönyört, melyet egyik test a másiktól kap. Nem olyan poharat, a milyent össze lehet törni. Nem olyan bort, a mely a gondnak elégeti a szőnyegét (azaz elűzi a gondot), hanem abból a borból, mely tüzet vet a vigságra. Nem abból a vízből, mely kimossa a szemből a port, de abból a vízből, mely tisztára mossa a lelket és a szivet. Ha ezzel a vízzel kimosod a port a szemedből, nem látsz akkor egyebet a tiszta fénynél. Az istenség az a tiszta fény, a világ csak árnyéka. A világ teremtője ékesség azon az árnyékon. Legyen örökké a világ a világ ura kedve szerint. Vigyázzon reá mindig a mindenség alkotója.» Az előbbivel ellenkezőleg egy másik versében maga is beismeri, hogy mindig a szerelem szolgája volt. «A legtöbb ember nem látszik tudni azt az igazságot, mely pedig mindenütt el van terjedve, hogy a sziv szerelem nélkül minden pillanatban a szenvedély, a kívánság rabja s hogy az a ház, melyben nincs az Istennek szentély, a csőcselék mulatóhelye. Mindenki tudja, hogy én a szerelem rabszolgája vagyok, ő (t. i. a szerelem) az én mesterem. Nincs mit csodálni oh khodsa, ha gáncsolják tetteimet. Én egy tudatlan gyermek vagyok, a szerelem tanítóm. Lélek nélküli hideg szobor vagyok, ő a szobrászom. Ha megöl egy pillantásával, újra feléleszt az, a kinek ajkáról ered az életerő.» Lyrai költeményeiben Nesát tele életkedvvel a bort dicséri, mint kelet legnagyobb lyrikusa Háfiz. «Az ünnep (647) 115