Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

TANULMÁNYOK AZ ÚJABBKORI PERSA IRODALOM TÖRTÉNETÉBŐL. 59' beteg, szemem álmatlan, ajkam hallgatag. Oh szerelem, te töltöd be egész lényemet. Nem hallgatok az intő szavára, mert ha esze volna, nem tiltaná az őrjöngést. Útitársaim megfogták kantárszárát lovamnak, mondván, hogy nem jó úton járok, ez az út nem vezet Mekkába, nem követtem tanácsukat és mégis Mekkába értem.» Egy másik versében hamisítatlan szufi szellemben az énről megfeledkezésre buzdít. «Meddiglesz még az, az öreg korcsmáros fejére esküszöm, hogy én egy csepp bort iván, megfeledkezem a világról? Hitet, hitetlenséget, észt, őrültséget, tudományt, tudatlanságot, mind összepróbálgattuk, még sem sikerült fellebbentem azt a fátylat. Hunyd be szemeidet és lépj be a szegénység templomának sötétségébe, hogy meglássad, hogy a mi ablakunkból ered az ég világossága. Bár merre veszed is utadat, tégy le az önzésről, mert míg meg nem feledkeztél az énről, nincsen hozzá (t. i. az Istenhez) utad.»

1) Szereti a merész hasonlatokat, mint Serűs Kaáni, egyik kaszidéjében egész halmazát adja az erőltetett hasonlatoknak. «A szenvedély szél, a kívánság eső, a vágy föld, a veszély meg fű. Jó tudatlan az, ki szereti ezt a rózsaligetet és ebben sétál (bended dil gusájed pá). Ha kedvesedben (az istenséget érti a kedves szó alatt) bízol, mit félsz a haláltól. Ha lemondtál a földi javakról, minek nyújtod ki kezedet a lakoma felé (a lakoma alatt a földi életet érti). Te reád illik, ha ezt a házat (a világot) kerülgeted, a lepke és a gyertya példája. Erre a magra vágyásodra ráillik a víz és a vízi betegség (istiská) analógiája. Ha utat nyitsz a hegyi pataknak, mi külömbség a vadon és a virány között ? Mikor el vagy készülve a halálra, mit sem tesz az, akár kő akár selyempárna van a fejed alatt.» Igen nagy kedvvel időzik Nesát, az Isten lényének ész által fölfoghatatlansága és az emberi elme korlátoltságának leírásánál. «Ismét levették az őrültség lánczát és békóba verték a bölcsesség lábát. Eljött az az idő, mikor zavarba jönnek az elmék. Eljött a titkok kimondásának az ideje. Oh te, ki fölötte vagy a gondolatnak és az észnek, te vagy a mi őrültségünk és a mi bilincsünk. A szívnek szentélye a te lakóházad.» Négy soros verseiben is csaknem mindig vallásos kérdésekkel foglalkozik. «A kivel te vagy, l) «5)' y )' T <55; ^yf isjj^ u^.y-? y ^jtXXÁ lj' (659) 113