Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

Rainer főherczeg papyrus-gyűjteménye. In: Budapesti Szemle 78 (1894) 1-20. [Heller 168]

Rainer folic rezei/ jiajiyrusi/yüjteménye. hogy a szövegsokszorosítás e módját a Koránra, mint ók nevezik az «Isten szavára» is kiterjeszszék.*) Lám, pedig a bécsi gyűjtemény most azt mutatja, hogy már a X. században szorították a Koránt a sokszorosító prés alá. Az iszlám szent könyvéből egy fél ezreddel előbb voltak nyomtatott példányok, mielőtt a Biblia valamely részét sajtó útján kezdték sokszorosítani. Három Bzázaddal a Korán keletkezése után, már is a khinaiaktól eltanúlt könyvnyomtatási módszerrel előállított példányokat adtak a hívők kezébe. Ezt bizony az öreg Muhammed még legvérmesebb perczeiben sem merte elképzelni! Persze, teljes példányát a X. században nyomtatott Koránnak, a gyűjtemény nem bírja fölmutatni; de a fönmaradt lapból arra következtethetünk, hogy egy teljes példány reánk maradt töredókeűl tekinthetjük. Nevezetes, hogy a könyvnyomtatás ez első kísérletei a Koránon kívül leginkább amuletekre, taliszmánokra és óvó imádságformulákra .terjedtek, Ezekből tizenhet darabot mutat föl a Rainer föherczeg gyűjteménye. Kapósabbak lehettek a nép köréhen, mint azon költészetnek termékei, mely a X. században már túllépte volt classikus korszakát, vagy azon tudományos értekezések, melyek épen ez idő tájt élték fénykorukat. A muzulmán nyomdász sem akarta pénzét népszerűtlen, bár mélységes tartalmú munkákba beleölni. De mind ezek láttára az a kérdés merül föl: hová lett a X. század után e fontos mesterség ismerete a muhammedánok között? Se híre, se hamva az irodalomban, sem pedig a könyvtárakban és gyűjteményekben fönmaradt emiekek között. Meglehet, hogy a Rainer föherczeg gyűjteménye IV. termében ékeskedő arab ősnyomtatványok csak kísérletet mutatnak, mely már abban az időben sem találkozott a közhangulatot vezérlő vaskalaposok tetszésével. Talán már akkortájt is voltak zúgolódó ulemák, kik nem egyeztek abba, hogy az Isten szavát, meg egyéb ájtatos formulákat holmi khinai szerszámmal másolják. Kisebb kört érdekel ugyan e gyűjtemény száz meg száz darabjából most világosan kiderülő egy másik tény, mely a palaeographia egy félreértett fejezetét teljesen lij alapra fekteti. '•'•') Lásd Jelentésemet a Magyar Tud. Akadémia számára Keletről. Jiozott Irönycelcrvl, tekintettel a nyomdaviszonyokra Keleten. Buda-Pest, 1874. 4. Í. [605]