Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]

A I'OGÁNY ARABOK KÖLTÉSZETÉNEK HAGYOMÁNYA. 45 nem lehet valódi, minthogy a pogány arabságban nem találkozunk ezzel az aramseus nyelvből átvett istentiszteleti műszóval, mely a keresztyénségtől vagy zsidóságtól kölcsönözve került a Muhammed vallásába (szublián Alláh). — Epp oly kétségtelen, hogy e szó műszállá imahel}', melyet egy pogány versben találunk

4) ott eredetileg helyet nem foglalhatott. E szó a szállá szóból származik, melyet Muhammed a tőle elrendelt imádságos liturgia elnevezésére kölcsönzött át. A mennyiben tehát efféle kifejezés valamely régi versben előfordul, csak az iszlám utáni időben csempésztetett oda. A pogányok nem csak hogy e szót nem használhatták, hanem midőn a czeremoniákra kényszeríttetve megismerkedtek vele, nem győzték azt eléggé gúnyolni. Muhammed előtt az arabok egyátalán semmiféle ima-ritust nem ismertek 2) Vagy ha 1). o. TJfnűn al-Taglibi pogánykori költő egy versében, a következő sort olvassuk : «Legyőzöm azokat, kik ellenséges indulattal törnek ellenünk Ádám gyermekei közül» s) úgy gondolkodóba ejt bennünket, hogy az emberi nem egy bibliai vonatkozású kifejezéssel (Ád ám fiai) van novezve, melylyel különben az arab pogányságban nem találkozunk. Ez esetben azonban azon különös körülményt is tartozunk tekintetbe venni, hogy a Taglib törzs között, melyhez költőnk is tartozott, a keresztyénség el volt terjedve, és így költőnk, ha maga talán nem is tartozott e valláshoz, érintkezései által könnyen juthatott abba a helyzetbe, hogy az emberi nem ilyféle elnevezéséhez hozzászokjék. Az iszlám egy sajátos felfogása, mely a pogány arab ember előtt teljesen idegen volt, azon nézet, liogy az embernek sorsát Alláh egyszer mindenkorra változliatatlanul elhatározza, elrendeli, vagy a mint ezt kifejezni szokták: megírja. Azért a muhammedán ember rendesen e rezignáló kifejezéssel szokott belenyugodni sorsába, bogy: malctüh, így vagyon megírva, (a eors könyvébe

4) vagy M KiUih iil-agání. XVI. köt. 145. lap 7. sor. a) Az iszlám 7. és kk. lapokon. :

l) Chizúnat al-ailah IV. köt. 456. lap. *) Már a legelső muhammedán időben Tamim ibn Mukbil e kifejezést használhatja chutta 11 íi szabira tin «egy tekercsre van rólntn megírva» (Chizánat al-aáah II. köt. 309. lap); egy későbbi költő: chatta fl-l-zubri