Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]

42 GOLDZIHEIl IGNÁCZ. anyagot, és ez által nékünk is lehetővé tették azt, hogy ne csupán Hammád és Chalaf gyűjteményeire, azaz futó homokra, alapítsuk kultúrtörténeti tanulmányainkat. Nagyon értékesek ennélfogva e szempontból azon glossák és jegyzetek, melyekben a kommentátorok valamely költemény vagy rövidebb töredék forrásaira nézve nyilatkoznak. Csak néhány példát idézek. A Zuhejr pogány költő divánjában van néhány vers, mely félreismerhetetlenül az iszlám bélyegét viseli homlokán. A pogány költő csak nem szólhatott még istenfélelemről, vagy Dávid királytól szőtt pánczélokról; a bibliai nevek és fogalmak csak az iszlámmal kerültek az arabok ismerete körébe. Jó jel Al-Aszmai szigorú módszerére nézve, bogy a kommentárokban azt a jegyzetet találjuk, hogy az ő recensiójába e nversek nem találhatók, vagy hogy az a két sor, mely Chavvát mukammedán költő müvéből Zuhejr egy költeményébe illesztetett (1. fönt 3G. lapon) Al-Aszma'i Zuhejr-recensíójából hiányzik stb.

1) Imru-ul-Kejsz pogány fejedelem nevéhez van kapcsolva egy vers, melyben Jádsűds és Mádsűds gátjáról van szó.

2) Ez a Korán egy történetére vonatkozik és furcsa benyomást tesz minden józan emberre egy pogány kori versben. Al-Aszma'i iskolája traditióiban ilyen és hasonló helyekkel nem találkozunk. Épp ily bizonyítékaink vannak a föntebbiekben józan és lelkiismeretes traditorokként említett többi férfiú eljárására nézve is. Midőn jelen értekezésemet írom, sajtó alatt van Al Iíutej'a költő divánjáról közzé teendő munkám. Ebben a költő müveinek különféle recensióiról is bővebben szólok, kimutatván, liogy a Hutej'a neve alatt terjesztett költemények Abű Hátim al-Szidsisztání-féle szövegéből a különféle oldalról eklektikus eljárással összegyűjtött darabok nagy része mint hitelt nem érdemlő hagyomány kereken elmaradt, és hogy Abű Hátim ujjal mutatott reá azon versekre, melyek nem a költőtől hanem Hammád műhelyéből eredtek. Ugyanezen diván 888 verspárjából a fent említett Ibn alA'rábí 134et elvetett.

3) Az arab költemények hagyományára nézve a megelőző fejezetekben feltárt aggályos helyzet így némi kiegyenlítést talál. Az ') L. Wiener Zeitschrift für die. Kunde des Morgenlaiules, III. kötet, 302.. lap. ") Ed. Ahlwardt, Six poets, Imru-ul-Kejsz Appendix 25 : 4. ") Der Diiviin des (iarwal h. Aus AI-Hutej'a 49—52. lapokon.