Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]

A POGÁNY ARABOK KÖLTÉSZETÉNEK HAGYOMÁNYA. 33 egy évszázad folyt le, mely az arab philologia klasszikus korát foglalja magába. Ezalatt a régi költemények fent irtására irányúló törekvés mindinkább bővebb körökre terjedt és egyéb szempontok alatt is érvényesült. Az arab Parnasszus egyes kimagasló alakjainak összes fenmaradt műveit külön-külön teszik most gyűjtés és tanúlmányozásjárgyaivá. Meg resthetikai szempontok is előtérbe lépnek. Már magának Hammádnak szokták a «Mu'allaknt» neve alatt ismeretes hót nagy kaszída egybeállítását tulajdonítani. E hét, különféle szerzőtől eredő költeménynek Ítélte oda a közvélemény kritikája az arab költészet pálmáját; ezeket tartotta a legkitűnőbbeknek; azért találjuk azokat egy füzérbe kötve.

1) • Nagyon szorgalmas munkát fejtettek ki különösen az iszlám III. századában az egyes nagy költők divánjainak gyűjtése körül; e divánoknak azonban csak legkisebb része van az enyészettől megóva. Ha azon rengeteg sok idézetet veszsziik mértékül, mely most már ki nem mutatható divánokból a régibb philologiai munkákban és encyklopüdiákban — különösen az «Énekek könyvé» ben — egyéb költőkből található, úgy egyrészt megbecsülhetjük az e kincsekből helyrehozhatatlanul elkallódott anyagok mennyiségét, másrészt még inkább méltányolhatjuk azt a nagy szolgálatot, melyet azon encyklopiidikus munkák szerzői a tudománynak az által nyújtottak, hogy idézeteikkel legalább némi mutatványt mentettek meg az enyészettől. Ez encyklopádiai munkákon kívül még a nem csak szerzők szerint, hanem egyéb szempontokból gyűjtő philologusok chrestomathiáiban is sok költőtől maradtak reánk klasszikus mutatványok, kiknek divánja egyébiránt teljesen elveszett, vagy együttesen gyűjtve talán nem is volt. Ilyen gyűjtemény a régibb időből Al-Mufaddal alDabbi-nak (megh. 78(1.) a régi költőkből összeállított terjedelmes chrestomathiája, melynek a Deutsche morgcnltindisehc Gesellschaft költségén tervezett kiadása Tliorbecke halálával fennakadást szenvedett.

2) Nem kevéabbé ') Egyenként és együttesen több kiadása vau e költeményoknek, legújabban Abel-tői. Die sieben Mii allakät, Text, vollständiges Wörterverzeichnis-*, deutscher und arabischer Commmtar. Berlin 1891. Mngyar fordítósban is birjuk az egyiket, Imru ul-Iíejsz-ét Jónás Jánostól, Hyelrtud. Közlemények VII. kötet. *) E fontos munkából csak egy füzetke jelent meg: Die MufaddaliM. T. AH. ÉRT. A NYELV- ÉS SZÉFT. KÖRÉBÖL. 1892. XVI. K. 2. R7.. [561]