Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]

24 GOI.DZIHER IGNÁCZ. e régi versfaj nem csak a tulajdonkópeni költök száján fordul meg, hanem, hogy az ünnepélyes hangulat, a szenvedélyes érzés kifejezésére bármily arab embernek mintegy önként került ajkára épp e rhythmus. A redsezt a szads' formailag fejlődöttebb, megkötöttebb fokának tekinthetjük. A primitiv redsez versből fejlődött fokonként a tökéletesebb redsezen át a művészeti kaszida a versmértékek egész rendszerével. A legrégibb arab költemények, melyek irodalmilag megőrizve reánk maradtak, és melyeknek legkitűnőbbjei az úgynevezett hét «Mu'allakat»-ban és o «hat költő divánjai»ban vannak összegyűjtve,

1) már nem.is sejtetik azon primitiv előzményeket, melyekből a költészet e valóságos remekei kiindultak volt, és azon átmeneti fokokat, melyek a primitiv kezdetektől a keleti irodalom e klasszikus alkotásaira átvezettek. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy a régi arab költészet emlékei azon alakban és szerkezetben kerültek hozzánk, melyben azt az iszlám II. és III. századának pliilologjai hagyták reánk. E körülményből ugyan nem következik, hogy a régi arabok költeményei csakis akkor képezték legelőször az Írásbeli feljegyzés tárgyait. Egyátalán fel kell szabadulnuuk némely téves nézettől, mely az arabok írástudását illetőleg még mai napig is uralkodik. Azt szokták ugyanis föltételezni, hogy az arabok csak az iszlám után ismerkedtek meg az irás mesterségével. Ez talán állhat a beduinokra, de semmi esetre sem állhat a városokban lakó arabokra nézve, kiket már élethivatásuk, a kereskedelem, írásbeli feljegyzésekre utalt. Alig volna képzelhető, hogy valamely nép, melytől köbe vésett felirataink vannak, amely azontúl az írásra használt anyagok neveit idegen nyelvekből bőven átvette,

2) az irás gyakorlatától egyátalán távol tartotta volna magát. Az arab cursiv irás legrégibb egészen 643-ig (22. év a hidsra után) visszanyúló emlékei, melyeket most Rainer főherczeg papyros-gyüjteményében szemlélhetünk s melyeknek irástörténeti fejlődése a Kr. e. század nabatáus ') Kiadva W. Ahlwardtól: The Divans of the six ancient Arabic ]>octs . . . . anil the, Collection of their fragment* (London 1870). ") Lásd Frankel, Die aramäischen Fremdwörter im Arabischen (Leiden 1S0(!) 244. és kk. lapokon.