Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]

A I'OGÁNY ARABOK KÖLTÉSZETÉNEK HAGYOMÁNYA. 9 hozásokat a korában még hozzáférhető hiteles források alapján bőven felsorolja.*) Ezek ugyan csupán a régi történetből elhullott morzsák, de az ily és hozzá hasonló philologiai gyűjtőmunka híján az iszlámot megelőző évszázadok történeteiről még ez apró töredékekkel sem rendelkeznénk. Egy régi közmondás magyarázása alkalmával (II. 142) AlMufaddal nyomán egy történetkét közöl a gyűjtő, melynek veleje a következőkből áll. Egy jemeni ember, Al-Dabb b. Arvá a Kalá szép törzsből, kereskedelmi czélra hnzájából Szyria felé utazott, és midőn útközben egyszer a karavántól elszakadt, a sivatagban eltévedt és egy beduin törzs közé került, melyről némi kérdezősködésre megtudta, hogy a Hamdán törzs, Délarabiának egyik előkelő törzse. Utazónk deli fiatal ember volt. A törzs egy leányzója, 'Amra Szebí' leánya az ifjú vándorló iránt szerelemre gerjedt, mely AlDabb szivében visszhangra talált. Meg is kérte a leány kezét a törzstől. Ennek azonban az a szokása volt, hogy a hozzá tartozó leányokat csakis költőkhöz vagy kuruzslókhoz, vagy forr ásta lálókhoz (oly emberekhez, kik azzal a tudománynyal bírtak, hogy hol lehet édes vízforrásra találni) adják házasságra. Bár a mi Dabbunk csak egyszerű kereskedő volt, és nem állíthatta magáról, hogy akár költő, akár kuruzsló, akár forrástaláló legyen, kitartása folytán még is sikerült a válogatós törzset rábírnia, hogy 'Amrájokat neki nőül adják. De egy háború alkalmával balszerencséjöket annak a körülménynek tulajdonították, hogy a családi életüket szabályozó ősi szokásuktól eltértek. A fiatal embert feleségestül elkergették magok közül, nehogy az ominosusnak vélt fiatal házas jelenléte még több bajba sodorja a törzset. Dabb már most elbujdosni kényszerült. Bujdosása közben a kemény nélkülözés és szükség egy verset adott szájára, melyben keserves hontalan sorsát elpanaszolá. Most már ö is költő lett és visszatérhetett a Hamdántörzshöz, a hol ezentúl költő létére nagy befolyású állásra tett szert. — E történetre vonatkozik a közmondás. *) E munkát vette Freytag G. W. alapul könyvében : Arahum piorcrbia, vocalibus instru.vit, latiné vertit, conimentariis ülustravit G. W. F. (3 kötet) Ilonnse 1838—43. Azóta a fontos munkának (példabeszédek ós commentar) eredetije a búláki államnyomdából is kikerült: Mailem a' alamthál 2 köt. 1283 (I860). Most a tudomány czéljaira általában az eredeti kiadást használjuk.