Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

Az arab nyelvjárások legújabb irodalma. In: Nyelvtudományi Közlemények 25 (1895) 90-96. [Heller 182]

92 GOLDZIHER IGNÁCZ. nek megfelelő transscriptióban ismertetett, és melyeknek átírása a maghrebi dialektus tunisi ágának sajátosságait híven mutatja be. Különösen még egy irányban úttörő kísérlettel ér fel Stumme bevezetése e könyvhöz. A közölt költemények versmértéki viszonyaiba alaposan belemélyed ós ogy uj rondszor alapján, melyet ezentúl mindenkinek tekintotbo kell vennie, a ki arab népdalokkal foglalkozik, kimutatja, hogy e népkóltészotbon, melynek ritmusát oddigoló szorosan inotrikus scliéinába nem birták foglalni valósággal quantitúló versmértek jut érvényre. Ennek scliémáit és különösen a régi arab versmértékhez való viszonyát legelőször Stumme mutatta ki. Minden egyes arab dialektuson belül lényeges különbség mutatkozik a városlakó népség és a sivatagot lakó beduinok nyelvhasználata között. E jelenséget eddigelé legélesebben a szír-arab nyelvjárásra nézve figyelték meg, még pedig első sorban Wetzstein (a fent 91. 1. 2. jegyz.) említett dolgozatában; azóta Landberg gróf, ki a szíriai nyelvjárásra terjedő munkájának sajtó alatt levő második kötetében a szír beduinok nyelvjárását tárgyalja.

1) A magbrobi dialektus körében ugyanezen tünemény mutatkozik, a miről könnyen meg lehet győződni, ha Stumme tunisi gyűjtéseit,melyek a városi lakosság nyelvét tükrözik, egy másik munkájával hasonlítjuk össze, melynek közleményei a Tunis és Tripolis határán tanyázó beduinok költészeti világálja avatnak be. Azon kiváló fontosságon kívül, melylyel e munka

2) a nyelvészre nézve bír, nem utolsó helyen említhető azon nagy érdek, melyet a népies költészetet tanulmányozók körében van hivatva kelteni. E szempontból nem csak tárgya tekintetében bír e gyűjtemény nagy fontossággal, hanem azon kapcsolatnál fogva is, melyet a modern beduin költészet ós az iszlám előtti pogány arab poesis között felmutat. A szerző nagy lelkiismeretességre valló tudós bevezetésében mindé mozzanatokról számot ad és néhány elmemozdító észrevételével e költészet mélyebb megfigyelésére serkent, sőt a maga körén kívül is világosságot vet azokra a gyűjteményekre, melyek a mai arab beduinok költészete ismertetésében az ő közléseit megelőzték, nevezetesen régibb időből a lValiin gyűjteményeire (1.91. lap 1. jegyzet), molyok a tubijdonkóponi Arábiára

2) és ujabb időből a Sachau-éira, melyek a mesopotámiai beduinságra ') Trtmrrhes et diettmx tin people arabé. Matériaux ptmr servir it la eonnaissance des tlialeetes vnlgaires par C. handherg I. kötet. Leiden, 1883. 2) Trípolitanisch-tunü-ische Bcilnineiüieder. Leipzig, 1894.; franezia kiadásban is megjelent. 3) Probe ans einer Anthologie neuarabvteher Gesänge, in der Wiiste gesammelt (Zeitschrift der deutscheu morgenliind. GcRollschaft V. köt. — 1851. 1—23. lapjain; VI. köt. 1852. 190—218. 369—378. lapjain. [686]