Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)
A történetírás az arab irodalomban. Budapest, 1895, 49 p. [Heller 179]
20 A történelirás az. arab irodalomban. a perzsa monda és történet már Muhammed idejében és az azt közvetetlenűl követő időben útat talált az arab közönséghez és bogy a II. muhammedán században már kellőképen elő volt készítve a talaj arra, hogy a perzsa nép gazdag nemzeti irodalma hatást gyakoroljon a Perzsiában megtelepedő hódító arabokra, kiknek egész történelmi érdeklődésűk ez ideig nem jutott volt el magasabb fokra, mint odáig, hogy törzsük bölcsei és javasai az egyéb törzscsoportokkal vívott vérboszú-háborúinak apró esete-patáiról adtak számot. Midőn a magasabb kulturélet közelébe jutottak, műveltebbjeikre nem maradhatott hatás nélkül az az előkelő szerep, mely a szellemi életöket egyébként is teljesen átmódosító perzsa népnél a régiség emlékeinek jutott. A perzsa műveltséget velők közvetítő férfiak, kik a perzsa hitről az iszlámra térvén, valóságos megalapítói voltak annak, amit arab műveltségnek nevezünk, a perzsa irodalom klassikus termékei mellett a perzsa királykönyveket is lefordították az általok csakhamar elsajátított arab nyelvre. Az iszlámnak ugyan az a perzsa neophytája, ki a Kalilava-Dimna czímű híres mesekönyvet tette át pehleviből arab nyelvre, melynek közvetítésével aztán a művelt világ közkincsévé válhatott, ugyanez az Abdalláh ibn al-Mukaffa' a nagy «királykönyv »-et is arab fordításban tette hozzáférhetővé a pehlevi nyelvet nem értő hódítóknak. Az ily munkákkal megismerkedvén, ébredt bennök legelőször az ösztön, hogy saját történelmi hagyományukat is összegyűjtsék, saját történeteiket is megírják. Ily értelemben tehát, bátran mondhatjuk, hogy az arab történetírás a perzsa irodalomnak gyermeke, vagy legalább is neveltje; nem nemzeti termék, hanem idegen hatások eredménye. S nem kevéssé nevezetes az a tény, hogy az arab nemzet régiségeiből fenmaradt sovány adatok összegyűjtésében mily előkelő részök van a perzsa vérből származó tudósoknak, nem ritkán ép olyanoknak, kik a perzsa műveltségnek az elnyomatás idejében az arabok ellenében is szószólói voltak. Nem okozna nehézséget kimutatni, hogy a pogány arabság idejéből az Agáni-könyvben megőrzött történeti hagyomány túlnyomó része arabosított perzsáktól ered. Ezek vérében inkább volt meg a régiség után járásnak ösztöne, a történelmi ismeretek gyűjtésének hajlama, mint a tősgyökeres arabban, kinek csak hős lovagjai gőgös és nagyot szóló versei [667]
