Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)
A történetírás az arab irodalomban. Budapest, 1895, 49 p. [Heller 179]
20 A történelirás az. arab irodalomban. légből (melynek neve a tőrök révén hozzánk is eljutott: ibrik) szörpölteti velük. Az administratio szokásaiból is már Muhammed korában az egyik vagy másik részlet átszivárgott Arábiába. A Korán már használja a perzsából származó vezír szót (Áront nevezi Mózes vezírének). Meg a dsizja (a máshitűek türelmi adója) intézménye, mint újabb időben egy muhammedán tudós bebizonyította, egyenesen perzsa forrásra vall.*) Mindezen befolyások, bármily jellemzők is a régi arabok külső kapcsolatainak megítélésére, az arab nemzeti jellemet csak felszínesen érintették, műveltségének lényegére és tartalmára emlékezetes nyomot nem hagytak. Sőt nem valótlan színű, — legalább számos adatból következtethetünk reá — hogy a beduin lelkület gőgös önérzettel nézte le az idegen népnek, melyet ő a maga szempontjából barbárnak ('adsam, annyi mint hebegő) gúnyolt, finomságait. Eltanulni valónak legalább nem tartották érdemesnek. Meg a várost lakó arab ember is csak a sivatag életmódját tekintette az emberséges lét igazi eszményképének. Tökéletes, emberséges ember csak sátrak alatt tanyázik. Nem irigyelte tehát a földmívelőtől szántóföldjét, nem a nagy uraktól palotáikat. Nem óhajtott palástot cserélni burnusáért. A régi arab költészetben nem ritkák oly költemények, melyekben ez érzület nyilatkozik: a finom életmód közelébe jutó arab ember visszavágyakozása a sivatag szabadságába. Börtönnek is nevezi a perzsák kastélyait. Az igaz nemzeti ideálokért lelkesedő arabok még későbbi időkben is a sivatag törzsei közé küldték fiaikat, hogy e környezetben finomabb művelődésre tegyenek szert, a minőt a városi élet nem nyújthatna nekik. Egyiptom mostani fejedelmét magasabb műveltség elsajátítása czéljából a bécsi Tereziánumba kiildötték. Alig egy félszázaddal ezelőtt más eszméken indultak e téren. Még századunk ötvenes éveiben I. Abbász pasa, jelenleg uralkodó névrokonának negyedik elődje, fiát, Muhammed pasát, a Haurán beduinjai közé küldte. Azt hitte, hogy az ifjú herczeg leg*) Samsz-ul-Ulemá. Maulavi Mohammed Shibli Nománi értekezésében : The Jizya or Capitation Tax (Urdu nyelvből fordítva) Aligarb 1894. A Korán perzsa elemeiről érdemes lesz egyszer kiilön szólni. [658]