Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)
A történetírás az arab irodalomban. Budapest, 1895, 49 p. [Heller 179]
12 -I történeti rás az arab irodalombán. 7 a muhammedán világot az időtájt elárasztó mongolokkal. Összes elődeinél magasabb szempontból tűzte ki és oldotta meg a történetírás általános feladatát; az emberiség társadalmi rendeltetését és történelmi sorsát szemlélte. Mély gondolkodásának eredményét Prolegomena czímén mint bevezető munkát bocsátotta nagy világtörténelme elé. «A történelemnek az a feladata — úgymond — hogy hírt adjon az emberiség társadalmi csoportosulásáról, valamint azon különféle viszonyokról, amelyek a társadalmi élet alakulásának természetes tényezői.» Ez alapon vizsgálja a vad életmód primitiv életfeltételeit, a családi szervezet befolyását a népek történetére, a nomád és városi, a baromtenyésztő és földmivelő életmód hatását a társadalom fejlődésére, a művelődés physikai és szellemi tényezőit, a fényűzés és a kényelmes életviszonyok fejlődését és hatásukat az emberi táisadalom műveltségére és boldogságára és még sok egyéb bölcsészeti ós nemzetgazdasági kérdést. Azon eredményekre, melyeket e kérdések sokoldalú fejtegetéséből felmutat, alapítja aztán a világtörténetet mint az emberi társadalom alakulásával és fejlődésével foglalkozó rendszeres tudományt. n. Az eddigelé bemutatott irodalmi tények nagyjában azon irányokat képviselik, melyek időről-időre az arab történetírásban. előlépnek. Bizonyára rendszeresebb tárgyalásra volnának érdemesek. Ezt nem tűztem ki ez alkalommal föladatomúl, midőn az itt fölemlített neveket és munkákat csak azért emeltem ki, egy pár csöppet a nagy tengerből, hogy fogalmat nyújtsak azon kör bőségéről, melyet az arab nyelvű történetírás körülfog. Az arab történetírás első kezdeteihez térünk vissza és az irodalomtörténet szempontjából igen fontoß kérdést veszünk fontolóra. *) Franczia fordításban is megjelent munkájának kimerítő jellemzését adta Kremer Alfred: Jbn Chaldun und seine Culturgeschickte der islamischen Reiche, (Bécs, 1879). [647]
