Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A történetírás az arab irodalomban. Budapest, 1895, 49 p. [Heller 179]

-I történeti rás az arab irodalombán. 7 S az ind nép történetének sok évszázada fölé a legmé­lyebb bomály borulna, ha az arab történetírás fénykorának egy másik kimagasló alakja, Abu Itíhán al-Bérúni (szül. 973-ban Khovárezm-ben) a történelmi tudás hézagait szá­munkra ki nem pótolja. Ez a középázsiai tudós volt az, ki a XI. század elején India ókori történetét és régiségeit felkutatta és vizsgálódásai eredményét egy — néhány évvel ezelőtt Sa­chau-tól arabúi (London 1887) kiadott és angol fordításban is (u. o. 1888 két kötet) hozzáférhetővé tett — munkában rakta le, melynek nagy becsét és megbízhatóságát az indiai régisé­gek dolgában korunk szanszkritistái nem győznek eléggé ma­gasztalni.*) íme a XI. század arab írója — ki egyebek közt, híres csillagász lévén, legelőször írt egy rendszeres munkát a kortanról is**) — volt a világ legelső szanszkritistája, és az európai tudományt e téren nyolez évszázaddal megelőzve, nem pusztán vajmi kétséges szóbeli informatiók, hanem valóságos tudós irodalmi gyűjtés és elmólyedós alapján, adott bírt az ind vallásról, az addig vajmi fogyatékosan ismert nép műveltségé­ről, intézménj'eiről, történetéről és régiségeiről. Ha az euró­pai tudomány előbb ismerkedik meg Al-Bérúnival, korábban oszlik el azon bomály, mely a Védák hazáját a Nagy Sándor hódításai és az angolok gyarmatosításai közötti időben elborí­totta. S nevezetes, hogy az Al-Bérúni munkáját is csak háború és hódítás tette lehetővé. A tudós fölfedezés ez esetben a mogul fejedelem bódítását kísérte. Do Al-Bérúni irodalmi munkája egyúttal arra nézve is tanúságot nyújt nekünk, mikor itt az arab történetírás irányá­val foglalkozunk, hogy ez irodalom fénykorának nagy képvi­selői nem szorítkoztak saját bazájok vagy államuk történeteire, hanem tudományos vizsgálódásaik számára a feladatok lehető legbővebb körét tűzték ki. Hisz csak így érthetjük meg, hogy a legtávolabb esö nemzetek, kikről abból az időből csak az ő *) Méltatását a szanszkrit tudomány szompontjából loginkább Bühler-nek köszönjük: Albcruni's India, An account of the Religion, Philosophy, Literature, Geography , Chronology, Astronomy, Customs, Laivs and Astrology of India about A. D. 1030 ed. by E. Sachau, reviewed (Indian Antiquary. XIX. 1890. 381—410. 1.) **) Chronologie orientalischer Völker\von Alberuni, ed. E. Sachau, (Lipcse, 1878; angol fordítása, London, 1879, Chronology of ancicnt Nations etc. czfm alatt. [641]

Next

/
Thumbnails
Contents