Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)
A nemzetiségi kérdés az araboknál. Budapest, 1873, 64 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, m. köt., 8. sz.) [Heller 30]
A NEMZETISÉGI KÉRDÉS AZ ARABDKNAI,. 33 veztetnek Pseudo-va^idí-féléknek, a keresztjárások idejében készültek azon czélból, hogy általuk, mivel mindnyá juk tárgya az iszlám óriási győzelmei a hitetlenek ellenében, az iszlám nép bátorságot nyerjen a keresztyének hőstetteivel szemben, és vigaszt valamint reménységet veszteségeinek láttára. Épen úgy mint a makkabaeusok harczai korában, Dániel könyvének szerzője ezen czélzatos könyvet egy régibb próphétának tulajdonítja, hogy népének a syr zsarnokság ellenében intő szózatul szolgáljon: épen úgy vélték czélszerünek a keresztyén hadseregek harczi sikereivel szemben hasonkoru muliammedán irók, hogy kortársaik emlékezeteibe visszaidézzék az arabok győzedelmes harczait a hitetlenek ellen, miszerint a régi időkben vivott harczokon és aratott győzelmeken tanuljanak hőstettekre lelkesülni és Allah segítségébe lankadhatlanul bizni. Hogy könyveiknek több hitelt szerezzenek és olvasóik részéről nagyobb és hathatósabb eredményt biztosítsanak, azokat al-Vákidíra a régi harczok hires és leghitelesebb történetírójára vezették vissza mint állítólagos szerzőre, mely eljárásukkal kritikátlan és könnytihitü korukban czélt is értek, oly annyira, bogy műveik kiszorították helyükből a valódi Vak'dí-féle dolgozatokat, mely veszteséget a modern történettudomány fájlalja. Ilyen Pseudovakidi-féle munka az is, melyet „Futuh as-Slulm being an account of the Moslim conquests in Syria by Aboo Ismail Mohammed Bin Abd Allah al Azdi al Basri" czim alatt Nassau Lees tett közzé 1), mely munkát ') Calcutta, 1854. (A hibliotheca iudica részletét képezi). Ugyancsak Lees adott ki al-Vákidí neve alatt fennmaradt egy másik t^yXi J.I i ?. J| czimii munkát is (Calcutta, ugyannakkor), melynek hitelessége azonban ép oly gyanús mint társáé. Megyegyzem azonban, hogy ámbár ebben is érintve van az arabok vetélkedése egyéb nemzetekkel, az ide vágó pontok (például p. |y<] még sem adatnak elő a késő származás oly szembeötlő jellegével; sőt mi feltűnő, az arabok más nemzetek irányában e munkában igen szerényen viselik magukat. A munka szerzője valamivel tapintatosabb lehetett mint liasonlé tárgyról értekező társa. A kiadó', Le es, azonban mindkét munka irányában, de különösen a másodikra [41]
