Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)

A nemzetiségi kérdés az araboknál. Budapest, 1873, 64 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, m. köt., 8. sz.) [Heller 30]

A NEMZETISÉGI KÉRDÉS AZ ARABOKNÁL. 6 másközti háborúinak jegyzőkönyve. ') IIa a héberek a többi nagy népek irányában kiváló szerepet tulajdonítottak önmaguknak, úgy az arabok tovább mentek; az előbbrevalóság kérdését ugyan az egész arab faj javára döntötték el, de aztán megint egyes törzseik között nem szűntek meg ugyanazon kérdést feszegetni, és ebbeli szűkkeblű nézeteiknek költeményeikben kifejezést adni. Különösen az éjszaki és déli törzsek (Kahjan és 'Adnfin ivadékai) törekedtek egymást gúnyolni, és az ethnographiai elsőbbséget egymástól megtagadni. 2) Látkörük sokkal szűkebb volt, és egyéb népekkel sokkal ritkábban jöttek érintkezésbe, semhogy ezen nemzetiségi követeléseket egészen idegen szár mazásu fajok ellenében emelhették volna. Innen érthető, hogy az iszlám előtti arabság tudományai között a genealógia tudománya nagy szerepet viselt, mert épen ezen tudományból meritették azon anyagot és azon adatokat, melyekre az egyes törzsek alapiták követeléseiket. Az iszlám által háttérbe szorult az arabok nemzeti oldala. Muhammed küldetését kiterjeszté az általa ismert világ valamennyi népeire, és azon példátlan siker által, mely törekvését és közvetlen utódaiét koronázá, azt vitte ki, hogy az iszlám tartományaiban nein szóltak sem arabról, sem perzsáról, sem tatárról; hanem szóltak muh am medánról. Az arab nyelv nagy szerepe az iszlámot valló valamennyi néptörzs között, bizonyos egyöntetűséget kölcsönzött ezen hatalmas néptömegnek, mely daczára annak, hogy sémi, altaji és indogermán elemekből állott, mégis •) A z arab törzsek egymáshoz! viszonyát, igen csinosan irja le Klemer: Geschichte der herrschenden Ideen des Islam (Leipzig 1868) p. 342—360. Muhammedet igen találóan nevezi „Arábia Cavourjának" (u. o. 348. 1.) J) Ezen vetélkedés az arabokat Spanyolországba is. elkísérte, hol sokféle egyenetlenségnek volt oka az arab hóditök között. L. egy nevezetes példát al-Makkarinál II. kötet. lap. Ugyanott a (f lapon említtetik, hogy azon egyenetlenség, melyet. Spanyolországban Abu-1-Chatär szított az éjszaki és déli származású arabok között, oly harczimk szolgáltatott okot, „melynek párja sem keleten sein nyugaton nem fordult elő soha. Odáig ment a dolog, hogy fegyvercikot eldobták, egymás hajába kaptak és egymást pofozták". [5]