Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)

A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében összehasonlítva a keleti arabokéval. (Székfoglaló). Budapest, 1877, 80 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, VI. köt, 4. sz.) [Heller 65]

54 GOLDZIHER IGNÁCZ ellenszenv által a furfangos majordomus hatalma erős gyökeret vert a nép érzületében, és hogy az'ulemák kegye sokkal erősebb támasz volt Andalusiában a hatalmat kereső számára, mint a művelt és felvilágosodott emberek megelégedése. De a X. és XI. században Spanyolországnak még nem voltak nevezetes és önálló bölcsészei, és Ihn Ali Amir fanatismusa a keleti pliilosophiai mozgalom irodalmát sújtotta csak. Nem állott azonban máskép a dolog, midőn a XII. században egynehány pliilosophiai irója támadt a spanyol araboknak, Averroes (Ibn ítoshd) Avempacc (Ibn Bága) Abubacer (Ibn Tufejl) és Avenzoar (Ibn Zuhr) személyeiben. Egy ideig a tudományt kedvelő almoravida chalifa Jusuf ibn leshufin maecenatusa által legalább személyes biztosságuk nem volt veszélyeztetve, de később az'ulemák és a proletáriatus tiltakozásainak engedve ezen pár rövid évtizedig tartó virágzása után, a philosophia és művelői kénytelenültek hátrálni, és ezen üldözés a muhammedán Spanyolországban véget vetett az egész philosopbiai mozgalomnak. 6) Averroes, ki az Aristotelismus történetében kivívott nagy liirét a keresztyén scholisticismusra, és a zsidó valláspliilosopkiára való nagy hatásának köszöni, az arabok között majd csaknem teljes feledésnek indult. Nem akadt volt tanítványa, ki kedvezőbb viszonyok között tanait ismét érvényre hozta volna, iskolát pedig mint mondám csak a keresztyén és zsidó philosophiában alkotott, az iszlámban hatás nélkül enyészett el; nem talált folytatókra, a mint keletkezésére nézve nem gyökerezett a spanyol iszlám fejlődésében, hanem fejlesztője volt annak, a mi évszázadokon át szerves haladás folytán a bölcsészet terén a keleti iszlám kebelében létesült. Ezen két körülményből látható, liogy a spanyol arabság a bölcsészet számára nem volt alkalmas talaj, és ezt maga Spanyolország történetírója is bevallja. »A bölcsészet« úgymond al-MalcJcari arab történetíró Spanyolországban gyűlölt egy tudomány; csak titokban lehet vele foglalkozni, és a munkákat, melyek vele foglalkoznak, csak rejtve lebet tartani. Szevillai Mu§arrif jelenleg foglalkozik ily tanulmányokkal, ámbár polgártársai e végett bitetlennek mondják; de munkait, melyeket ir, senkinek nem meri megmutatni.« »Az andaluziaiak« igy. szól más helyen, [194]