Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)
A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében összehasonlítva a keleti arabokéval. (Székfoglaló). Budapest, 1877, 80 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, VI. köt, 4. sz.) [Heller 65]
40 A SPANYOL AUABOICRÓL. 49 c A a vagy két tizeddel a Vahhabiták vezére Uljan-ál Ddbibi Damaskus helytartójához »próphétánk Muhammed, kire Alláh kegyelme és üdve! — arab volt, és a próféta társai mind, kikre Alláh áldása! — szintén arabok voltak.« Felhívunk téged, hogy Alláh-11 kivül más lényt ne imádjatok, a zarándoklási áldozatot másnak mint Alláhnak be ne mutassátok, a sirok fölött kápolnákat ne építsetek, és bizodalmatokat ne helyez-, zétek szentekbe, martyrokba, kegyes emberekbe, bűnbánó férfiakba, fakirokba, és dervisekbe, mi nektek úgy látszik, mintha azok közbenjárását akarnátok Istennél kieszközölni, nálunk azonban a polytheismussal azonos. Mi szigorúan ahoz ragazskodunk, hogy mindenkit, ki Alláhnak tetsző munkákat vitt végbe és kétséghevonhatlan bizonyítékok szerint jámbor ember volt, tisztelni lehet, de segélyéhez folyamodni, és sírjához zarándokolni szerintünk tiltott dolog. A mi azonban a nyilván való bűntényeket illeti, különösen a bor és sörivást, a paederastiát, az asszonyok nyilvános mutatkozását, káromkodást, másra mint Alláh-ra való esküvést, dohányzást akár közönséges álcár persa pipából, a mankala— és kártyajátékot, a kávéházakban való csevegést, zenélést, a parallelismussal való hireskedést a prózai és költészeti előadásban, vagy akármily dologgal való foglalkozást, mely Alláh imádásától az embert el vonja: úgy mindezen dolgok megvetendők és Alláh kegyelmétől az embert megfosztják. Továbbá mások ellen igaztalanságot gyakorolni, embertársait elnyomni és kínozni, vesztegető ajándékot elfogadni, és az ítéletben a személyre tekintettel lenni: mindez vétkes, a muszlimok által megvetendő ujitás.« 6 7) Igen jellemző e nyilatkozat a muhammedán traditionalismusra nézve. A magukban véve erkölcstelen cselekedetek nem etliikai szempontból kárhoztatnak, hanem azért mert — ujitások, bid' ák, melyek a traditióban alappal nem birnak. A vahhábismuj erkölcstanában mint a muhammedán erkölcstanban egyáltalában, a bűnök két részre vannak osztva: al-kábuir azaz nagy, főbenjáró bűnökre, és al-sagair azaz kis bűntettekre. Mint Palgrave útleírásából tudjuk' AM al Kerlm vahhabita főnök tana szerint csak két fő bűn van : a polytheismus és a dohányzás, inig szerinte gyilkolás, paráznaság, hamis eskü a kis bűnök között foglalnak helyet. 6 ö)Hogy mily határtalan [180]
