Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)

Muhammedán utazókról. In: Földrajzi Közlemények 3 (1875) 91 -102, 148-170. [Heller 53]

164 Muhammedán utazókról. dékozom foglalkozni ezen iróval, az útazási münkáját is kimerítően fogóm jellemezni. Fenntebb azt móndottam: hogy Ahmed Fárisz „erős o s üilo p o k é rt t tn űt a t ko z i k az iszlámnak.« Ezen pár szó közelebbi megmágyarázása az, mi Ahmed F.-nak Európáról való nézeteit jellémzi. Mindenki'ismeri az úgynevezett ó-török pártot és tudja, hogy iránya nem áll, mint sokan hibásan vélik abban, miszerint a török régi sajátságai mögött elsánczolja magát, és ne vegyen tudomást arról, hogy hogyan megy és halad a világ, miszerint hasznára fordíthassa; hanem abban, hogy daczára annak, hogy a törökáég is részt vegyen a világ művelődési haladásában, né veszítse el egyéni életét, ne mondjon le arról, hogy mint nemzet' létezik, és szorgosan őrködjék a fölött, hogy egyénisége ne söpörtessék el akkor; midőn ezen európai művelődést magába felveszi. Én részetnről ezen törekvésben nem találok olyat, a mit bárki, a ki saját hazáját és nemzetét ugyanazon irányban szeretné' haladtatni, okvetlenül nevetséges és hátramaradt álláspontnak tekinthessen; csakhogy ezen ó-török iskola nem bír a szellem azon capácitásával és a fennt formulázott törekvés azon müveit öntudatával, mely e törekvést többnek tüntethetné fel, mint utopisticus légvárnák. Ahmed F. ezen állásponton áll, csakhogy álláspontja nem a t ö r ö k nemzetre, mely mindinkább csak fogalommá sublimálódik, vonatkozik, hanem az arabra, mély, bárhogy tagadja is X és Y, objective létezik; F. nem gyűlöli, nem gúnyolja Európát, és ha a muhammedánok között befolyást gyakorlólag látja működni, nem féltékeny irányában. O a mennyire a Libanon gyermekétől kitelik, európai műveltséggel' biró egv ember. De úgy vélekedik, hogy van az arabs nemzetnek sok conserválni valója mindamellett. Első sorban, épen az iszlám, és az arabok literaturája, melyből az arab népek haladásának kell, hogy kiinduljon. Ez azon gondolat, mely utazásán végig vonulj és azért nein osztöfcik utazó elődeinek azon bámulatában, mélylyel épen az európai intézményeket nagyban kisérik. Bámulata csak azon dolgokat illeti, mely az európai emberek kényelmét segítik elő. Ellenkezőleg kifejti, hogy a civilizátió nagyon relativ dolog, és hogy sok tekintetben el lehet moridáni, miszerint a keleti emberek között nem találni sok barbár szokásra, mely Európából még mindig nem veszett ki. Természetesen túlbuzgósága némelykor nevetséges dolgokra csábítja, így, ha pl. nagy bűnül rója fel az európaiaknak, hogy a szakáll növesztése nem tartozik minden tisztességes ember tulajdonságai [138]