Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)

Jelentés a M. T. Akadémia Könyvtára számára keletről hozott könyvekről tekintettel a nyomdaviszonyokra keleten. Budapest, 1874, 42 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, IV. köt., 5.sz.) [Heller 40]

42 Dil. GOLDZIHER IGNÁCZ. l ére, a hivatalok fejlődésére,az oktatásügyre, egészségügyresat, és nem csoda, hogy e munka már az »elfogyottak« sorában szerepel Egyiptomban,hol ezen dolgozat kettős fontossággal bir. Az arabok mas részt a történelem körét (al-tárích) sokkal tágabbra terjesztik, mint azt saját fogalmaink szerint megszoktuk. Ne tessék tehát csodálni, ha a történelmi munkák sorát és ezen jelentésemet általában egy zoologiai szótárral zárom be, mely az arab tudományfelosztás szerint még a »történelem« rovatába tartozik. Al-Damíri t. i. az arabok számára irt egy szótári munkát mindazon állatokról, melyek régi költészetükben, a traditióban sat. meg vannak nevezve. Ezen szótár rendszerén túl azonban majdnem minden czikkben oly dús kitérések vannak a történet terére, hogy ezen nevezetes munka, melynek czime »az állatok élete« méltán tekintetik történelmi kútfőnek, annál is inkább, mert rengeteg sok már elveszett munkákból közöl történelmi tartalmú kivonatokat; a mohammedán történetírók azért is igen sok adatot kölcsönöznek egyenesen Damiritól. Hogy fogalma legyen az olvasónak a szerző széles excursióinak minőségéről, p. o. csak azt az egy körülményt említem, hogy ezen állattani szótárban helyet foglala chalifátus története is mint az »in szán« ember-ről szóló czikknek egy intermezzója. Azonkívül fontos és hasznavehető al-Damiri munkája különösen még azért is, mert minden czikkének folyamában elmondja, bogv mit találhatni a traditióban, a költőkben, szépirodalmárok munkáiban, a tárgyalt állatot illetőleg; fontos különösen még a cultur történetre nézve is, mert minden czikkben ott találjuk azon babonás hiedelmek példák által felvilágosított sorozatát, melyek egyes állatokhoz fűződnek. És ez egy oly irodalomban mely ercyklopaedicus segédforrásokban még oly szegény mint az arab, igen ajánlatos egy körülmény. Bezárom e jelentésemet egy utólagos megjegyzéssel és egy óhajjal. Utólagos megjegyzésem az, hogy e jelentésem nem terjed ki az egyes rovatokba való apróbb könyvekre; óhajom, bogy e gyűjtemény minél dúsabban gyarapodnék és hogy menüéi több hasznot hajtson a hazán belül azon tudománynak, melybe tartozik. ') Haját al-lmjván Bűlák (2. köt. in fol.)1274—5. [106]