Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)
Jelentés a M. T. Akadémia Könyvtára számára keletről hozott könyvekről tekintettel a nyomdaviszonyokra keleten. Budapest, 1874, 42 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, IV. köt., 5.sz.) [Heller 40]
JELENTÉS \ KELETRŐL HOZOTT KÖNYVEKRŐL. 31 vollständig von Anfang an.« Alig igazolt ez a » Nachdruck« gyanú. Az utánnyomtatás a keleti törvények által ugyan nincsen megtiltva; nagyban is élnek az üzérkedő nvomdászok ezen törvénykezési hézaggal. Magam szememmel láttam Beirutban az úgynevezett matba'at al-ma'árif(& tudományok nyomdája)ban, mikép szedik a commentált Harírit sans géne a bulaki kiadvány szerint ámbár a nyomda tudós tulajdonosának(ál-Busztáni-nak) módj iban volna legalább is valamit ex suis hozzátenni. De az Ibn al-Athir esetében nem tapasztaltam igazoltnak Socin urkönnyedén kimondott Ítéletét. Hogyan is lehetne utánnyomtatni egészen egy oly nagy munkát, mely teljesen csak ezen feltett Nachdruck alkalmával jelenik meg legelőször? Kár a szegény arabsokról mindenekelőtt azt tenni fel, hogy gazemberek. Pedig nagyon lelkiismeretes egy nátió ez az arab! Igaza van ugyan TornbergneJc, ha a szóban forgó munka számára a »Cbronicon« elnevezést választotta; de midőn a munkajellemzésébe fogunk, meg kell említenünk, bogy a VII. században iró szerzőnk egy lépéssel kiemelkedik a »Cbronicon« rendes kerékvágásából. 0 egy oly történelmi eseményt, melynek fejlődő lefolyása több évet vesz igénybe, nem szakítja széjjel a chronikák módjára, hanem öszhangzatos összefüggésben tárgyalja. Látszik, hogy irányadó mértéke már nem az évek egymásután következése, hanem a történelmi anyag, maga az esemény. Históriáját a 629. évig viszi; tovább Yitte volna, ha a halál utói nem éri. Az arab történészek nagy tömegének, már t. i. annak, a mely nem érte el egy Al-makka.ri vagy Ibn Chaldnn magas álláspontját, nincsen előre kiszabott kerete; nem bizonyos kor vagy nemzet vagy mozgalom történetét irja meg, hanem legombolyitja a világ sorának fonalát egészen azon esztendeig a meddig épen eljut. Ezen tekintetben érdekes könyvünk egy marginalis szerzőjének előszava, a melyben, midőn munkája felosztását tárja az olvasó elé, azt mondja: »a második szakasz kezdődik Muhammed születésénél és terjedni fog addig a meddig a hatalmas Alláh akarja.« A történelmi irónak tehát nehezen van midőn munkájához fog, bizonyos kikerekített terve, hanem ir a meddig épen tentája, tolla vagy szuszsza birja, a nélkül, hogy a munka korábbi vagy későbbi befejezése annak tökélyességét csorbítaná. [103]
