Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)

Jelentés a M. T. Akadémia Könyvtára számára keletről hozott könyvekről tekintettel a nyomdaviszonyokra keleten. Budapest, 1874, 42 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, IV. köt., 5.sz.) [Heller 40]

24 DR. GOI.DZIHER IGNÁ0Z. ző egy nagyhírű képviselője a mohammedán mysticismusnak (mint maga a fönt emiitett al-Gazáli is). Ezen iránya a mohammedán vallástannak, mindig többé kevésbbé farkasszemet nézett és néz még mai napig is a fikh rideg képviselőivel, azokkal, kik az »opus operatum« fölött ezerágú casuisticában töltik el életüket, és egy megfásodott formalismus valamint a ritus előtérbe tolása által elkedélytelenitik az iszlámot. Al-Sa'ráni munkát irt a négy ritus vitás pontjairól és kimutatta, bogy mely pontban találkoznak, daczára szétválásuknak. Nem szenved előttem kétséget, bogy a hires theosoph munkájával nem czélzott egyébre mint arra, hogy a rituális vitákkal és casuisticus elménczkedéssel hagyjon fel végre valahára az iszlám. Ezen törekvése tökéletes üszhangzásban áll a mohammedán, és egyáltalában véve minden mystika törekvéseivel. Nem akarván ezúttal '.a'mohammedán irodalmat felkavarni, csak egy példabeszédet akarok idézni, melyet Damaszkusban arab barátaim szájából akárhányszor hallottam : hCidá 'sílfílá junkir waldjűft azaz: »Ez az ember síi fi, nem tagad és nem állit semmit« azaz »neki küzönbösek a mi vallási és rituális distinctióink.« Mellesleg legyen itt megemlítve, hogy a szabadelvű, positiv confessiót szorosan nem valló embert, még két névvel szokták illetni, t. i. először igy: tabi'í azaz naturalista ésfailaszilf azaz »bölcsész« (cpiP.bffogoe). A keleti köznép épen ugy mint nálunk a gyerekek, szereti ugyanegy szóban a mássalhangzókat megfordított sorban használni (p. o. gőz <*. h. zúg-házastárs, na'al e. h.la'an-átolc sat.) és igy a görög ijiikbtrocpog szájukba fajlafuszd-szd változik, mely fajlafusz aztán Egyiptomban rettenetes gúnynév, melyet még a fellábok is ily gúnyos értelemben használnak. Al-Serbínínak különösen a felláhok (ahl al-arjái) szójárását és szokásait visszatükröztető munkájában többször találtam a fajlafusz szónak ily gúnyos értelemben való alkalmazását: körülbelül gazember

1). Még egy névvel szokták a szabad gondolkozásuakat, különösen Syriában megnevezni, mióta a szabadkőművesség ott is hazára >)Hazz al-KuhiUfCsarh hasidat Abí'tSddOj'. Kairó 1274. Ezen kiadáson kivül, mely már'tökéletesen elkelt, létezik még belőle egy Alexandriában Muhammed Dalija al-Ga'di által készült litliographia, (1289-böl), [88]