Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)
A törökkori Vác egy XVI. századi összeírás alapján. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Szerk. Dr. Lukinich Imre, XXVI. kötet, 1. szám), Budapest 1942, 88p
20 ben^ Vácott élő vagy máshol is élő, szintén jellegzetes megjelölésekkel kapcsolatba hozni tudja. A polgári keresztény lakosság között kiemelendő még két diák és három felcser. A „diákok" és felcserek már a gazdasági élet mezejére vezetnek át bennünket, olyan területre, ahol a lakosság nem vallási és népi megoszlás, hanem foglalkozás szerint tagolódott, ezért itt már nem szükséges a foglalkozásokat fajok vagy vallások' szerint csoportosítanunk, hanem helyesebb összefogva áttekintenünk, mert a város gazdasági életét így tisztábban látjuk. Találunk a városban öt borbélyt (azaz felcsert, közülük három nyugati keresztény), három kovácsot (egyikük mohamedán), egy-egy kardmüvest, nyergest, csizmadiát, , szappanost, boltost (ezek mohamedánok), négy mészárost (kettő közülük mohamedán), négy hajóst, három révészt és egy fürdőst (ezek mohamedánok), három mohamedán szabót, egy-egy szűcsöt, vargát és ötvöst (ezek keresztények voltak). Ez a felsorolás azonban nem teljes, nem adja a város valamennyi mesteremberét, hanem csak azokat, akiknek foglalkozása az összeírásbán fel van tüntetve; kellett a városban ezeken kívül pl. halásznak, csapiárnak, péknek, asztaljártónak stb. lennie (a régebbi háztulajdonosok között többször említtetik egy keresztény pékmester: Furundzsu („pék") Ferenc, (ennek egyidőben hét háza volt), s kétségtelenül keresztény („magyar") szabója is volt a városnak. Bizonyos, hogy az úgynevezett „vezetéknév", amely ekkor még nem volt megszilárdult családnév, sokszor viselőjének egyéni tulajdonságát vagy foglalkozását fejezte ki és egy-egy (ipari) foglalkozás emlékét őrzi. Ezt az észrevételt összeírásunkból is több példa igazolja: Kötélverő Imre fiát Szűcs Máténak hívták, 4 6 ugyanezen Szűcs Máté „Kürkdzsü" („szűcs") Máté néven is szerepel (neve tehát lefordítható volt törökre, azaz nem volt szilárd családnév) ; 4 n Berber Lukács fiának Túrós 4 8 155. sz. 4 9 2 7 8 sz. 64
