Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)
A törökkori Vác egy XVI. századi összeírás alapján. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Szerk. Dr. Lukinich Imre, XXVI. kötet, 1. szám), Budapest 1942, 88p
22 képezhette. Az egykori magyar kincstári és keresztény egyházi tulajdonok viszont minden további feltétel vagy kivétel nélkül a török kincstárra szálltak. E tétel következtében Vácott először az egykori magyar kincstári és keresztény egyházi épületek kerültek, gazdátlanná válva, üj települő magánosok kezére, mégpedig a kincstáron keresztül, vásárlás jogán, amennyiben a török kincstár az említett módon tulajdonába került ingatlanokat saját híveinek eladta. Ez lett a sorsa a várbeli 36 háznak, melyek a királyok korában kincstári és keresztény egyházi épületek voltak, továbbá a váron kívül fekvő mintegy 50 háznak, melyek azelőtt szintén „papok házai" voltak; néhány ház közvetlen adás-vétel útján került mohamedán magántulajdonba. Önkényesen azonban az új települők közül senki házat nem „foglalhatott", senki a máséba erőszakkal nem szállásolhatta be magát. Ezt nemcsak írott példával nem tudjuk igazolni, hanem a házak méreteit, állapotát összehasonlítva, valószínűnek sem tartjuk. Ha ugyanis a házakat nagyságuk, szilárdságuk, vélhető értékük szerint csoportosítjuk, azt találjuk, hogy — a várbeli házak beszámításával — az emeletre épült 19 ház közül 16, a legalább részben kőből épített mintegy 90 ház közül 52 összeírásunk korában meg őslakosok tulajdona volt. Ha a házakat a szobák számával mérjük, a nagyobb és nyilván értékesebb házakat — mint a mellékelt táblázat részletesen is mutatja, — szintén őslakosok nevén találjuk, ami nem volna így, ha a hódítók a házakban tetszés szerint válogathattak volna. Az őslakosok tehát a szilárdabb építésű rangosabb házakat még az újszerű, ki nem tapasztalt és előnytelen gazdasági viszonyok között is tartani tudták; a legtöbb mohamedán viszont puszta helyen vagy romokon összetákolt sövényfalú viskóban, csak szállásban húzta meg magát, nagyobb ház birtokára nem törekedett, erre sem pénze, sem igénye nem volt, kivéve talán a rangbéli embereket. A rangbéli emberek a törökkori Vácott természetesen az új települők közül kerültek ki és így az a hivatali ap59 i
